Szerző: Határátkelő
2017.04.27.
„Mi 4 éve költöztünk Svédországba a párommal úgy, hogy az új országban nulla kapcsolattal rendelkeztünk. Így mindent újra kellett építenünk. Tekintve, hogy otthon elég nagy társasági életet éltünk, így fontos szempont volt, hogy találjunk barátokat itt is.
Bevezetésként annyit, hogy nálunk a költözés fő szempontja nem a pénz, hanem az otthoni légkör, mentalitás, hozzáállás katasztrofális állapota volt. A rossz értelemben vett magyar mentalitást, azt a fajta demagógiát már egyre kevésbé tudtuk elviselni.
Az értelmetlenségnek és ostobaságnak a non plus ultrája volt, hogy példának okáért az utolsó magyar állásinterjúmon már a pártállásom volt az első kérdés. Mikor ezen nagy kelletlenül túljutottunk, akkor kaptam csak szakmai kérdéseket. Ehhez nem is kell azt hiszem többet hozzáfűzni.
Magyarokkal miért nem?
Ebből kifolyólag úgy indítottunk Svédországban, hogy magyarokkal nem nagyon akarunk ismerkedni. Ehhez hozzájárult az is, hogy külföldön élő ismerőseink jelentős része számolt be arról, hogy külföldön sok magyar előszeretettel nyúlja le és csapja be a másikat.
De jobb esetben is megy az értelmetlen versengés és egymás zsebében turkálás, hogy vajon mije van a másiknak, meddig sikerült eljutnia külföldön. Ez az utóbbi jelenség sajnos számunkra is beigazolódott és néhány itteni magyar kapcsolatunk végét jelentette. Szerencsére azért lettek végül magyar barátaink is, de nem túl nagy számban..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.