Szerző: PuPu
2017.04.02.
Akinek ezidáig kétségei voltak, hogy Magyarország Megboldogítója zakkant, annak ez kell legyen az ultima ratio, a végső érv, és ha ez után is épelméjűnek képzeli a pocakos tábornokot, akkor maga is jobban teszi, ha felkeresi orvosát, gyógyszerészét.
Isten lássa lelkem, semmi bajom nincs a megtisztelt főszerkesztővel, egymás közt szólva hülye lenne tiltakozni az ellen, hogy tünetté nevezzék ki, van az a pénz, ugye, mitől korpás lesz az ember haja, habár, ha az életrajzát elolvassa az érdeklődő, támad olyan gyanúja, hogy saját jogon is szalajt kicsit.
De hát a karrier az karrier, és aki a Puskás Akadémia kommunikációs vezetője volt, kétségkívül a magyar sport élvonalában ténykedik, felvirágoztatva hazánkat.
Hogy mit szólna Puskás Öcsi reinkarnációjának lassan szindrómává érő tünetegyüttesének újabb összetevőjéhez a neves labdarúgó, ha élne, ki tudja, de életútja ismeretében feltehetőleg a nevezetes pocakot csapkodná a röhögéstől, ő ugyanis normális volt.
És pragmatikus is, tehát nem ítélné el a skriblert, aki az Aranycsapat farvizén igyekszik az örökkévalóságba, vélhetőleg hátbaveregetné és kedélyesen felszólítaná, hogy hívja meg egy Puskás-fröccsre, ami tudvalevőleg három sorbakapcsolt nagyfröccsből áll, így adja ki a 6:3 arányt - már deciliterben mérve.
Puskás világsztár volt, és - mai ésszel - nem lehet felróni neki, hogy megpróbálta tehetségét nem aprópénzre váltani, ő aztán igazán értette a labdarúgás és a pénz összefüggéseit - kis pénz - kis foci, ugye.
Nagy kár, hogy ez az igazság is megkopott az idők folyamán, ma a nagy pénz - kis foci igazsága kétségbevonhatatlan.
De vissza a diplomáciához!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.