FRANCIA ÚJHULLÁM

444.HU
Szerző: Bede Márton
2017.04.25.

A francia elnökválasztás első körének eredménye egy dolgot biztos nem jelent: a megnyugtató visszatérést a liberális, demokrata Európa alapértékeihez. Emmanuel Macron ugyan megnyerte ezt a kört, és két hét múlva valószínűleg köztársasági elnök is lesz, de ez nem feledtetheti a tényt, hogy a francia választók közül rémisztően sokan szavaztak olyan jelöltekre, akiknek programja a legalantasabb ösztönök kiszolgálásán kívül nem sokat ígért.

Jean-Luc Melenchon és Marine Le Pen együtt a szavazatok több mint 40 százalékát szerezték meg, de a 18-24 év közötti fiatalok több mint fele szavazott rájuk. Egyikük azt ígérte, hogy még kevesebb munkával is lehet jobban élni, csak el kell venni a gazdagoktól, másikuk azt, hogy a legszegényebbektől kell elvenni mindent, még a jogaikat is, és akkor majd a többieknek jobb lesz. Ehhez képest azért annyira nem jó hír Macron 24 százaléka, és az a reménybeli 60, amit talán majd a második körben kap.

Ebből a szemszögből nézve nehéz őszintén érvelni amellett, hogy vége a trumpiánus-brexitista forradalomnak, a nyugati civilizáció a holland, a francia, és a reménybeli német választási eredmények után visszatér abba a mederbe, ahova a II. világháború után magát beterelte. Talán a trumpizmus szinte nyíltan rasszista ága elkezdett visszaszorulni mind a Fehér Házban, mind Európában, de a nyugati civilizációt a 20. században jobbról és balról egyaránt fenyegető ideológiáknak rémisztően sok híve van. Olyan sok, hogy a csillagok szerencsétlen állása bármikor demokratikus úton a hatalomba juttathat egy nyíltan a demokrácia elpusztítására törő jelöltet.

Az a demokratikus vezető és demokratikus társadalom, amely azt szeretné, hogy egy ilyen katasztrófa ne történhessen meg, annak muszáj lesz valami olyat kínálnia az - okkal vagy ok nélkül - de elkeseredett, 30, 40, 50 százaléknak, akik valami újat szeretnének. Akármi is legyen az az új, csak ne az, ami eddig volt.

Hogy a francia választók mennyire vágytak most valami újra, valami másra, valami reményre, az mutatja a legjobban, hogy a tradicionális establishment jelöltjei a szavazók alig 25 százalékát tudták megszólítani. A republikános Francois Fillon még úgy-ahogy tartotta magát 19,9 százalékkal, az előző elnököt adó szocialisták viszont a modern politikatörténet egyik leglátványosabb összezuhanását produkálva alig 6,4 százalékot kapartak össze jelöltjüknek, Benoit Hamonnak.

Ezeket az eredményeket elnézve az embernek az az érzése támad, mintha a francia szavazóknál minden ideológiai meggyőződést, gazdasági és szociális programot felülírt volna az újdonság utáni vágy, a megszokott eszközök, pártok, politikusok szemétbe hajítása. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az amerikai elnökválasztás három komoly tömegbázisú jelöltjéből kettő, Trump és Sanders is mindenek felett valami radikálisan újat ígértek, akkor már végképp nem túlzás civilizációs trendről beszélni. Nyugaton az emberek valami újat akarnak...

ITT OLVASHATÓ