FORRADALOM VAN A MI UTCÁNKBAN

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2017.04.12.

Inkább megtévesztett hívei jajveszékeljenek Orbán birodalmának romjai fölött, minthogy mi siránkozzunk kirabolt hazánk pusztulása miatt.

Végre. És – ahogy mondtam és vártam – mégiscsak forradalom van (lesz) a mi utcánkban. Az utcára megy (ment) a politika, mert a parlamentből, a demokratikus intézményekből kiszorult, kiszorították az Orbánok és Lázárok, a Fidesz, a KDNP, a NER, a nemzeti konzultáció és a nemzeti dohányboltok.

Orbán Viktor a parlamenti politizálást, az eszmék és nézetek, az érdekek ütköztetésére szolgáló demokráciát, majd a józan észt is a föld alá kényszerítette. Történelmi bűnéhez a magyar katolikus egyház nyújtott mocskos anyagi önérdekből tevőleges támogatást a többi történelmi egyház asszisztálása mellett, a magyar értelmiség impotenciája és gyávasága segedelmével, a magukat demokratikusnak mondó parlamenti pártok együgyű és önző acsarkodása közepette, az apátiába esett magyar társadalom szeme láttára.

Az elfojtott indulat és elégedetlenség tör most fel és forradalmi hangulat árasztja el a Duna parti világvárost. Beszivárog a szívekbe és a lelkekbe, a székesfőváros mellék és főutcáira, lassan terül szét, mint tavaszi virágillat a budai hegyekben, vagy a pörkölt illata a függőfolyosós pesti házakban. Budapest ismét hangos és aktív, a magyar társadalom ébredezik a kómából, kezdi megtalálni a hangját, rádöbbent, hogy van lába, amivel az utcára lehet menni, keze, amivel transzparenseket lehet a magasba emelni, szája, amivel kikiálthatja az igazát és bátorsága, ereje is van, hogy szembe merjen szállni az elnyomó állammal és annak erőszakszervezeteivel.

Amikor a forradalmi hangulatot és a kibontakozó Orbán ellenes felkelést dicsőítem, nem annak örülök, hogy elönti az utcát a forradalmi erőszak, zűrzavar lesz és a polgárok egymásnak esnek, a hatalom kezet emel azokra, akiknek nevében a hatalmat gyakorolja, az emberek nekimennek a hatalmat védő erőszakszervezeteknek, intézményeknek, hanem annak, hogy a magyar emberek lassan ráébrednek saját felelősségükre, társadalmi és történelmi kötelességükre, arra, hogy semmilyen egyéni, családi, csoport-, vagy pártérdek nem előzi meg az ország, a magyar társadalom, a magyar emberek együttes érdekét, ami nem más, mint az évszázados eredménytelen harc után csodával határos módon megszerzett helyünk megvédése a nyugati civilizált világban, az Európai Unióban és a NATO-ban, a liberális demokrácián alapuló értékrendet való társadalmak között...

ITT OLVASHATÓ