- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2017.04.14.
Ha nem ezeket a gyalázatos napokat, heteket, hónapokat élnénk, akkor talán még röhögni is tudtam volna az alábbi híren:
Az MSZP hétfői parlamenti akciója következményeként, a „Ne írd alá, János!” felirat feltartásáért, Kövér László házelnök büntetést szabna ki a frakció tagjaira. A házelnök szerint súlyosbító tényező (azaz magasabb büntetési tarifát von maga után), hogy az államfőt keresztnevén szólítottuk
– ez áll a párt tegnap kiadott, Felségsértési eljárás indul az Országházban? című közleményében, és bár senkije nem vagyok én az MSZP-nek, ejtsünk erről néhány szót. Már csak azért is, mert itt megint egy önmagán jóval túlmutató kórtünettel állunk szemben. Minden házmesterek és portások legmagasabbra kapszkodott példánya sokadszorra nem bírja felfogni agyilag, hogy a parlamentben nem csak neki és a bolsevik tempóval kacérkodó elvtársainak van joga véleményt nyilvánítani, hanem azoknak is, akik pont nem azt gondolják a valóságról, mint ők.
Ide tartozik, hogy Aláírójános (Kövér szerint köztársasági elnök úr) alkotmányjogászok figyelmeztetésével, a nemzetközi közvéleménnyel és a hazai felháborodással szembemenve véste a nevét a lex CEU alá, pontosan tudva, hogy a törvény hatálya alá eső jogbiztonsággal kapcsolatos tartalmi és technikai aggályok mennyire súlyosak. Az, hogy az államfőnek csúfolt, János névre hallgató főhorgász-jogász a törvény aláírásának indoklásában következésképpen hazudott is, szintén történelem, bár rögzítsük a tényszerűség kedvéért: az MSZP parlamenti tiltakozásának idején még jövő idő volt, hogy a búsképű bólogató aláírja.
Állapítsuk meg ugyanakkor, hogy ez az elmúlt rendszer minden rossz emlékét egy személyben megtestesítő alak, akit Kövér Lászlónak hívnak, és aki a korabeli sajtóhírek szerint vehemensen kampányolt Áder második államfői jelölése mellett (a szintén hatalmas kaliberű Balog Zoltán névre hallgató államférfi és szakember ellenében) már megint kiváló érzékkel tenyerelt rá a lényegre. Az újságírókat a parlamentben szakmányban megalázó és onnan önkényesen kitiltó (ITT a legutóbbi, friss-ropogós ámokfutása), az ellenzéki képviselőket lépten-nyomon leckéztető, olykor egészen felháborító stílusban megnyilvánuló, meglehetősen labilis és lobbanékony Kövér ezúttal megint túltolja a kicsinyességgel leöntött tekintélyelvűség rozsdás biciklijét. Azzal tudniillik, hogy Áder János méltóságára és címére hivatkozva árazza be az ellenzéki képviselők véleménynyilvánítását. Amit a gyenge gyomra nem vesz be, és amit a még gyengébb idegrendszere képtelen dekódolni.
Az összes többi hozzá hasonló, tök feleslegesen megvénült haverjához hasonlóan, Kövér is tökéletes megtestesítője a rendszernek. A tiszteletet és a még több tiszteletet alanyi jogon minden irányból követelő, habzó szájú, ellentmondást nem tűrő úthengernek. Amely nem a munkájával, az eredményeivel, a gerincoszlopával véli kiérdemelhetőnek a tiszteletet, hanem plakátokon hőbörögve, mindenféle retorziókat kilátásba helyezve, kinyilatkoztatva, megtiltva, fenyegetőzve. Ez a Fidesz lényege, amely Fidesz berkeiben a Kövér-típusú kártékony dinoszauruszok még mindig az első sorokban masíroznak.
Ezek az emberszerű képződmények évek óta árkot ásnak, címkéznek, skatulyáznak, megbélyegeznek. Már régen nem csak ellenségnek tekintett politikai ellenfeleiket, de saját polgáraikat is. Ők azok, akik válogatás nélkül kommunistáznak, balliberális mételyként hivatkoznak emberek csoportjaira, hazaárulóznak, illetve újabban Soros-egyetemeznek és sorosbérencezik polgárok tízezreit. És ezek után jön Kövér és előadja, hogy a kesztyűbábot nem lehet Jánosnak szólítani.
Valaki magyarázza el ennek a büdösszájú közjogi méltatlanságnak, aki főállásban állandóan azon ügyködik, hogy a vele nem azonos platformon állóknak keresztbe tegyen, megtiltson és elrettentő példákat statuáljon: a tiszteletet, a megbecsülést, a tekintélyt még akkor is kiérdemelni szokás, ha a magát tévedhetetlennek vélő és egyeduralkodóként számon tartó, bűnszövetkezetbe tömörült kivénhedt fiatal demokratákról van szó...
Ide tartozik, hogy Aláírójános (Kövér szerint köztársasági elnök úr) alkotmányjogászok figyelmeztetésével, a nemzetközi közvéleménnyel és a hazai felháborodással szembemenve véste a nevét a lex CEU alá, pontosan tudva, hogy a törvény hatálya alá eső jogbiztonsággal kapcsolatos tartalmi és technikai aggályok mennyire súlyosak. Az, hogy az államfőnek csúfolt, János névre hallgató főhorgász-jogász a törvény aláírásának indoklásában következésképpen hazudott is, szintén történelem, bár rögzítsük a tényszerűség kedvéért: az MSZP parlamenti tiltakozásának idején még jövő idő volt, hogy a búsképű bólogató aláírja.
Állapítsuk meg ugyanakkor, hogy ez az elmúlt rendszer minden rossz emlékét egy személyben megtestesítő alak, akit Kövér Lászlónak hívnak, és aki a korabeli sajtóhírek szerint vehemensen kampányolt Áder második államfői jelölése mellett (a szintén hatalmas kaliberű Balog Zoltán névre hallgató államférfi és szakember ellenében) már megint kiváló érzékkel tenyerelt rá a lényegre. Az újságírókat a parlamentben szakmányban megalázó és onnan önkényesen kitiltó (ITT a legutóbbi, friss-ropogós ámokfutása), az ellenzéki képviselőket lépten-nyomon leckéztető, olykor egészen felháborító stílusban megnyilvánuló, meglehetősen labilis és lobbanékony Kövér ezúttal megint túltolja a kicsinyességgel leöntött tekintélyelvűség rozsdás biciklijét. Azzal tudniillik, hogy Áder János méltóságára és címére hivatkozva árazza be az ellenzéki képviselők véleménynyilvánítását. Amit a gyenge gyomra nem vesz be, és amit a még gyengébb idegrendszere képtelen dekódolni.
Az összes többi hozzá hasonló, tök feleslegesen megvénült haverjához hasonlóan, Kövér is tökéletes megtestesítője a rendszernek. A tiszteletet és a még több tiszteletet alanyi jogon minden irányból követelő, habzó szájú, ellentmondást nem tűrő úthengernek. Amely nem a munkájával, az eredményeivel, a gerincoszlopával véli kiérdemelhetőnek a tiszteletet, hanem plakátokon hőbörögve, mindenféle retorziókat kilátásba helyezve, kinyilatkoztatva, megtiltva, fenyegetőzve. Ez a Fidesz lényege, amely Fidesz berkeiben a Kövér-típusú kártékony dinoszauruszok még mindig az első sorokban masíroznak.
Ezek az emberszerű képződmények évek óta árkot ásnak, címkéznek, skatulyáznak, megbélyegeznek. Már régen nem csak ellenségnek tekintett politikai ellenfeleiket, de saját polgáraikat is. Ők azok, akik válogatás nélkül kommunistáznak, balliberális mételyként hivatkoznak emberek csoportjaira, hazaárulóznak, illetve újabban Soros-egyetemeznek és sorosbérencezik polgárok tízezreit. És ezek után jön Kövér és előadja, hogy a kesztyűbábot nem lehet Jánosnak szólítani.
Valaki magyarázza el ennek a büdösszájú közjogi méltatlanságnak, aki főállásban állandóan azon ügyködik, hogy a vele nem azonos platformon állóknak keresztbe tegyen, megtiltson és elrettentő példákat statuáljon: a tiszteletet, a megbecsülést, a tekintélyt még akkor is kiérdemelni szokás, ha a magát tévedhetetlennek vélő és egyeduralkodóként számon tartó, bűnszövetkezetbe tömörült kivénhedt fiatal demokratákról van szó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.