Szerző: Károlyi Csaba
2017.04.13.
Megjelent a Világló részletek, Nádas Péter memoárja, alcíme: Emléklapok egy elbeszélő életéből. A könyv alapvetően az 1942–1956 közötti évekre koncentrál, az első 14 évére annak az elbeszélő-főhősnek, aki a szerző maga. De elkalandozunk a családi emlékezetben visszafelé, a személyes emlékezetben előre is. A kezdőpont a vasárnapi ebéd az anyai nagyszülőknél, a végpont az 56-os forradalom, mindkettő életre szóló élmény. Tillai Tamás borítóján egy zátonyra futott acélhajó látható, dr. Literáti-Nagy Ferenc fotója. De vajon szimbolizál-e valamit ez a megfeneklett hajó? Mikor a legutóbbi regény, a Párhuzamos történetek motívumainak az önéletrajzhoz való viszonyát firtattam egy interjúban (Mindig más történik, ÉS, 2005/44., nov. 4.), akkor beszélgetőtársam azt mondta, talán egyszer megírja az önéletrajzát, „hogy látható legyen a különbség a realitás és a fikció között”. Most végre jól látható. Új művében most valóban a saját életéről van szó. Olyan izgalmas, olyan sokrétegű, olyan artisztikus, mint egy Nádas-regény.
– A könyvborítón egy megfeneklett hajót látunk. Ez azt akarja sugallni, hogy a mű kudarctörténet?
– Ha az olvasó akarja, olvashatja annak is. A megfeneklés persze nem csak rám vonatkozik. De rám is, amennyiben nincs kérdés, amelyre világosan válaszolni tudnék. A megfeneklés minden bizonnyal az egész baloldali, liberális és demokratikus világra vonatkozik, arra az ántivilágra, melyet a felvilágosodás alapozott meg, és a keresésre, a kutatásra, az egzakt tudományokra épített, a személy önrendelkezési jogára, azaz a szabadságra. Ez a világ már az esetlegesre és tetszőlegesre épített posztmodern politikai ideákon megfeneklett. Úgy látom, hogy most aztán tényleg korszakhatárra értünk. Modernek és posztmodernek hirtelen egy populista világ közepén találták magukat. Ami azért már többször megtörtént a világtörténelemben. Az athéni demokráciában is, a Római Birodalomban is többször. A népgyűlésben azok győznek, akik többet ígérnek, és a teljesíthetetlen ígéretből aztán a plebs legnagyobb meglepetésére diktatúra lesz.
– Úgy gondolod, hogy a felvilágosodásnak, a liberalizmusnak, a racionalizmusnak vége van?
– Nem, ezt egyáltalán nem gondolom. Csak a hajó most éppen megfeneklett, és a megfeneklett hajó ez esetben én vagyok. Az ember általában ragaszkodik ahhoz, amit feltalált. A kereket vagy a dugattyút például nem tudja elfelejteni. A demokráciát sem.
– A könyvből úgy látszik, mintha minden pozitív társadalmi utópia kudarcot vallott volna. A mű az 56-os forradalom élményével ér véget, és az utolsó oldal erős lezárása azt mondja: „a kettős kivérzés jegyében telt el az életem”. „Azóta nemcsak az önkényuralmat gyűlölöm, de a respublika és a demokrácia gyengeségei, olcsó színjátékai és önveszélyes elfogultságai láttán sem tudom a fejemet elfordítani.” Szkeptikus vagy?
– Dehogy vagyok szkeptikus. A kétely vagy a kérdezés kötelezettsége nem vonhatja kétségbe magát a tudást, amely változatlanul nem azonos a véleménnyel. Akik a felvilágosodás érvényességét kétségbe vonják, csodálatos módon mégis orvoshoz mennek, s azt várják el az orvostól, hogy egzakt módszerekkel diagnosztizálja betegségüket. Vagy amikor villamosra szállnak, akkor furcsa módon mégsem vonják kétségbe az elektromos energia hatásmechanizmusát. Fake newsból soha nem lesz kutatás, legfeljebb a fake news jelensége kutatható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.