- VENDÉG
Szerző: Róza néni
2017.04.24.
Megszámlálhatatlan cikk foglalkozik a témával, így aztán valahogy sikerült (jól-rosszul?) összerakni a fejemben ezt az ún. nemzetgazdasági érdekből kitalált pénzlenyúlást. Igen bizony, a 2012 decemberi, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény módosítása első körben bizonyos nemzetgazdasági érdekre hivatkozik, amit én nem igazán értek, illetve azt sehogy sem tudom észrevennni, csak az üres dumát ennek a megfogalmazásánál.
Nemzetgazdasági érdeknek tartom én például a külföldinek olyan befektetését, amivel mondjuk hasznosítási céllal ingatlant (például kastélyt a nemzet vejétől/vejével – ezt persze, így ebben a formában nem támogatom) vásárol vagy vállalkozást hoz létre Magyarországon és ennek köszönhetően:
– hozzájárul a magyar GDP növekedéséhez (beruházás, fogyasztás);
– hozzájárul a foglalkoztatás növekedéséhez, azaz új munkahelyeket létesít a vállalkozása, az idehozott tőke révén;
– hozzájárul a magyar költségvetés bevételeihez a nyereségadója, az alkalmazottak személyi jövedelemadója és sok más adó révén (pártunk és kormányunk gondoskodott ugye, elegendő adófajtáról).
Míg én főleg ezekre gondolok (de biztos lehetne még sorolni), ha nemzetgazdasági érdekekről beszélünk, addíg a vonatkozó törvény szerint nemzetgazdasági érdeknek kell tekinteni különösen az alábbi helyzetet:
- Először is van Magyarországon egy küldetéstudatos Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK) a költségvetés biztonságos finanszírozásának biztosítására, éspedig: „hosszú távon alacsony költségek mellett, a kockázatok figyelembevételével, magas szakmai színvonalon, kifinomult módszerekkel”. Na, ez utóbbiban egyáltalán nem kételkedem!
- Másodszor van egy külföldön működő Bizonyos vállalkozás, amelynek sok feltételnek kell megfelelnie, éspedig:
– egy adott országban csak egy, és csak az Országgyűlés gazdasági bizottsága által jóváhagyott vállalkozás lehet.
– csak ő állhat szerződéses kapcsolatban az ÁKK-val.
– az adott országban kizárólag névre szóló saját kibocsátású értékpapírt (ez nem azonos a magyar államkötvénnyel) bocsáthat ki.
– az adott ország joga szerint rendelkeznie kell a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi engedéllyel.
– nem utolsó sorban, ez a vállalkozás vállalja, hogy legalább ötéves futamidejű olyan, 2013-ban még 250.000 (2015-től már 300.000) euró névértékű magyar államkötvényt vásárol, diszkont áron (a névértéknél kevesebbért, vagyis bizonyos módon meghatározott, de semmiképp sem évi 2% alatti kamattal csökkentett áron), amit a futamidő végén az ÁKK (értsd magyar állam, illetve magyar adófizetők) a teljes névértéken vásárol majd vissza.
Hogy látom én mindezt, magyarra fordítva?
Kap az állam, mondjuk 2013-ban kb. 220.000 euró összegű (az államkötvény 250 ezres névérték alatti, azaz diszkont árán) ötéves futamidejű hitelt, ami aztán bekerül a költségvetésbe és elköltik, amire akarják. Közpénzként. Beruházás, növekedés lesz belőle? Fene tudja! De kellett ugye pénz a mindenkori költségvetési hiány finanszírozására. Viszont ezt lejáratkor, vagyis 2018-ban az állam, pontosabban mi magyarok, kb. 30.000 euró kamattal megfejelve fizetjük vissza (így jön ki a 250.000 eurós névérték) annak a Bizonyos vállalkozásnak. Nos, eladósított minket Rogán Tóni feltaláló, az, aki ezt az egészet kitalálta? Elzálogosította a jövőben befizetendő adóinkat? Több kérdésem itt most nincs...
– csak ő állhat szerződéses kapcsolatban az ÁKK-val.
– az adott országban kizárólag névre szóló saját kibocsátású értékpapírt (ez nem azonos a magyar államkötvénnyel) bocsáthat ki.
– az adott ország joga szerint rendelkeznie kell a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi engedéllyel.
– nem utolsó sorban, ez a vállalkozás vállalja, hogy legalább ötéves futamidejű olyan, 2013-ban még 250.000 (2015-től már 300.000) euró névértékű magyar államkötvényt vásárol, diszkont áron (a névértéknél kevesebbért, vagyis bizonyos módon meghatározott, de semmiképp sem évi 2% alatti kamattal csökkentett áron), amit a futamidő végén az ÁKK (értsd magyar állam, illetve magyar adófizetők) a teljes névértéken vásárol majd vissza.
Hogy látom én mindezt, magyarra fordítva?
Kap az állam, mondjuk 2013-ban kb. 220.000 euró összegű (az államkötvény 250 ezres névérték alatti, azaz diszkont árán) ötéves futamidejű hitelt, ami aztán bekerül a költségvetésbe és elköltik, amire akarják. Közpénzként. Beruházás, növekedés lesz belőle? Fene tudja! De kellett ugye pénz a mindenkori költségvetési hiány finanszírozására. Viszont ezt lejáratkor, vagyis 2018-ban az állam, pontosabban mi magyarok, kb. 30.000 euró kamattal megfejelve fizetjük vissza (így jön ki a 250.000 eurós névérték) annak a Bizonyos vállalkozásnak. Nos, eladósított minket Rogán Tóni feltaláló, az, aki ezt az egészet kitalálta? Elzálogosította a jövőben befizetendő adóinkat? Több kérdésem itt most nincs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.