Szerző: PuPu
2017.04.05.
Merthogy most helyzet van, de úgy tűnik, ez hidegen hagyja a pártokat, akik úgy tesznek, mintha képesek lennének saját erőből megmozgatni akárcsak ötezer embert is egyszerre.
Pedig minden szépen összejött.
A CEU elleni támadásokat az érintettek és a társadalom az egyetemi autonómia és az oktatás elleni újabb támadásként értékelte, a fiatalok felháborodtak, és meglehetősen agresszív módon tiltakoztak.
A nemzetközi közvélemény az egyetem mellé állt, az amerikai politika is észrevette Magyarországot, és a nemzetközi tudományos élet tekintélyes személyiségei is az ügy mellé álltak.
A tegnapi tüntetés sikeresnek volt mondható, hiszen a problémára irányította a figyelmet, a szervezők egy része további kemény lépéseket is kilátásba helyezett.
Tegnap került nyilvánosságra az is, hogy az Unió erős intézkedéseket tervez alkalmazni a magyar és a lengyel kormányokkal szemben, amennyiben nem lesznek hajlandók végrehajtani a minden tagállamra kötelező határozatokat - fel kívánják számolni azt a helyzetet, hogy valamelyik állam a döntésekkel szembeforduljon.
Minap hivatalosan is elindult az Egyesült Királyság kilépési folyamata az Unióból, labilis helyzete hozva ezzel az angliai magyar munkavállalókat, hiszen teljességgel kiszámíthatatlan, hogy mi lesz számukra a folyamat vége, maradhatnak-e az eddigi feltételekkel vagy haza kell jönniük árokpartot pucolni a teljes foglalkoztatottság jegyében?
Amerika beletörődni látszik a szíriai helyzetbe, lemondott arról, hogy Aszad lemondását megfellebbezhetetlen prioritásként kezelje, Szíria egyre inkább az amerikai-orosz közel-keleti mutyi egyik elemévé válik, ennek folyományaként megszűnik a migránsok mozgásának jelentős része, és ezen semmit ne változtat, hogy közben Szijjártó Péter hülyeségeket beszél tízmilliókról, akik átmásznak majd szeretett kerítésünkön.
Itthon már mindenkinek elege van a kormánynak nevezett orbánviktor elmebeteg handabandázásából, gátlástalan rablásából, foci és stadionmániájából, strómanjai tündökléséből, ebből az egész abszurd helyzetből, mellyel az országból szögesdróttal körbekerített rabszolgatábort akar csinálni, jólfizetett őrökkel és kápókkal.
A helyzetnek - a haszonélvezőkön kívül - mindenki szívesen véget vetne, a baj csak az, hogy nem találja a nép, hogy kit válasszon helyette, merthogy a jelenlegi kínálat karcsú, mint Lollobrigida volt fénykorában.
A strómanok egyre jobban félnek, és a félelem veszélyes, mert előreláthatatlan következményekkel járhat, hiszen a hatalmat minden áron meg kell tartani, nehogy félelmeik valóra váljanak.
A színpadon mindennek dacára ugyanazok a szereplők énekelnek, legfeljebb aki eddig operettet énekelt, most rapperként tündökölne, a rapper meg politikusként.
A színfalak mögött egymásba rúgnak, csípnek, harapnak, populista mondókákkal hasogatják a kulisszákat, az ingyen sör mára a legszolidabb választási ígéretté nemesedett - ebből előadás mostanában nemigen lesz.
Időnként a hatalom beküld egy-egy új ripacsot, azok egy darabig megkísérlik eljátszani a demokratát, de mivel fogalmuk sincs sem a demokráciáról, sem a parlamentarizmusról, hogy a szolidaritásról meg a nép állapotáról ne is beszéljünk, így a produkció hamar bohózatba fordul, még, ha a nézők egy része nem is érzékeli ezt, mert nem hallja a szöveget saját kedvencét tapsolván...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.