ELÉG LETT AZ ÁLLANDÓ ÉHEZÉSBŐL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Jenő
2017.04.03.

Néha elgondolkodom azon, hogy miközben a Határátkelőn mondjuk kultúrsokkról vagy a kétnyelvű gyerekekkel kapcsolatos dilemmákról beszélgetünk, ritkábban esik szó a határátkelésnek egyik legfontosabb részéről, amikor valaki azért megy külföldre dolgozni, mert egyszerűen már tényleg nincs más esélye. Jenő nem túl hosszú, de annál tanulságosabb története Miskolc és Amszterdam között játszódik – a többi rögtön kiderül.

„A kis falumban élő testvérpár már kint dolgozott Hollandiában, egyikük mondta, kinél lehet jelentkezni, egy évet vártam rá. Egy kertészetbe volt felvétel, hirdetve is volt a cég honlapján.

Július 4-én mentem ki (szeptember vége felé, a szezon végén jöttem haza). Annyi pénzem sem volt, hogy a taxibuszt kifizessem, az ismerősök adták rá össze a pénzt (még a buszig is ők vittek ki). Miskolcról 15 óra volt az út.

Hogy miért mentem ki?

Azért, mert Borsodban nincs munkalehetőség, és számlatartozásom volt. Azért mert elég lett az állandó éhezésből, és abból, hogy embertelenül bánnak a közmunkásokkal.

Elegem lett a politikai plakátháborúból, a stresszből. A házamat akartam kicsit még kipofozni, és télre tüzelőt és ennivalót venni.

Én 2011 óta egyedül élek, hat évig ápoltam édesanyámat egyedül. Két bátyám van, egyikük agyvérzést kapott, nem tud beszélni, a másik vesekezelésre jár, és több betegsége is van, szívbeteg és cukorbeteg is, rajta is akartam segíteni..."

ITT OLVASHATÓ