Szerző: Endre István Simay
2017.04.11.
Ahogy azt is, hogy milyen párhuzamok alakulnak majd ki a jövőben az egykori diáktüntetések, és a jelenlegi akciók között. A jelen azt mutatja, hogy nem kevés párhuzam máris megfigyelhető. S ez teljesen független attól, hogy majd megint lesznek többen, illetve sokan, akik szerint puszta fanyalgás a párhuzamok emelgetés. Ahogy annak a kétségbe vonása is, hogy a tátott szájú, esetleg kiabáló csodavárás megoldást kínál bármire. Még akkor a kérdéseket, a kérdezőket téve meg hibásnak, ha világosan látszik: válaszok tekintetében szűkös a kínálat. De egyelőre itt még nem tartunk, és az is előfordulhat, hogy bekövetkezik a hazai történelem ritka csodáinak egyike: tanulnak, tanulunk a korábbi hibákból. Akkor is, ha elsőre nem úgy tűnik. Azonban ne fanyalogjunk, hanem leltárazzunk.
Annak idején a diáktüntetések egy spontán kezdeményezés nyomán indultak meg. Szinte flashmob jelleggel. Annyira, hogy az első megmozdulások alatt még a jelenlevőket is meg lehetett volna fogni azzal a kérdéssel, hogy kik is a szervezők. A jelen CEU-megmozdulások szervezőinek firtatása szinte biztosan sokak részvevőnél hasonló hatást váltott volna ki. Nekik, meg úgy általában is, legkésőbb a legfrissebb nyilatkozat alapján az Oktatási Szabadságot csoport a szervező. Legalább is, ők mondta köszönetet azoknak, akik megjelentek a vasárnap délutáni tüntetésen. Amely után jött a séta. Nem először, de komoly lemorzsolódásokkal. Ahogy annak idején, a korábbi diáktüntetések esetében is. Akkor is, most is olyan látszatot kölcsönözve a megmozdulásoknak, hogy az eszköz vált a céllá. De ezt, éppen a vasárnapi séta kapcsán, már emlegettem. Akkor sem sokban járult hozzá ahhoz, hogy komolya eredményt hozzanak a tüntetések...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.