Szerző: Bartus László
2017.04.08.
mi nem ismerjük egymást, soha nem találkoztunk. Soha nem kaptam ösztöndíjat Öntől, a CEU-ra sem jártam. Van ugyan három diplomám, de a CEU-ra biztos nem vettek volna fel, nem vagyok elég jó hozzá. Egyszer abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy olyan kiváló filmesekkel és csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt, mint Elbert Márta, Jávor István és Upor Péter, akikkel csináltunk egy filmet. A filmnek rendező-riportere voltam, és az ő nagyszerű munkájuknak köszönhetően a Soros Alapítvány Tényfeltáró Díját nyertük a Fekete Doboz Alapítvánnyal.
A film azokról a tatabányai emberekről szólt, akik nem tudták fizetni a közüzemi díjakat, ezért farkaskutyákkal kilakoltatták őket. A város szélén levő Mésztelepre kerültek, ahol ajtó, ablak nélküli, víz nélküli lakásokba kerültek. Egy többgyermekes család legkisebb gyermeke, Robika, aki menni is alig tudott, valahogy a Mésztelep mögötti vágányokra került, és halálra gázolta a vonat. Másnap a fiatal édesapja is a vonat elé állt fájdalmában. Soha nem derült ki, hogyan került a kisfiú a töltésre, van-e köze hozzá, hogy valakit kitettek abből a lakásból, ahova őket beköltöztették.
A hátralékosoktól közben a Liga Szakszervezet nevében szedte egy szélhámos a pénzt, hogy akkor nem költöztetik ki őket, ha neki részletekben fizetnek. A pénz persze eltűnt, Johnnny, a jótevő, Audit vett belőle. A film egy család önkényes lakásfeltörésével ér véget, ahol a fiú egy hét múlva belefulladt a tatai tóba, a nagyobbik lány talán prostituáltnak ment. Józsi, egy csupaszív kilakoltatott, benzines palackkal akarta várni a kilakoltatást. Nem részletezem. Ilyen filmeket díjazott a Soros Alapítvány, ezzel lettünk a világ-összesküvés része. Egyszer kerültem még kapcsolatba az alapítvánnyal, amikor valami évfordulót ünnepeltek, mi pedig a Fekete Doboz Alapítvánnyal forgattuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.