AZ EMBERÉLET ÚTJÁNAK FELÉN... AZ ÉLET NAGY FORDULÓPONTJAI III. - AZ ÉLETKÖZEPI VÁLSÁG

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2017.04.06.

C. G. Jung szerint az emberi élet két szakaszra osztható. Az első felében az a feladatunk, hogy „valakivé váljunk” a világban, megtaláljuk a helyünket, karriert építsünk, kialakítsuk az identitásunkat. A fiatal korosztály tagjai akkor büszkék magukra, ha megerősítést kapnak az eredményeikért, és – úgymond – a világi mérce szerint érnek el sikert. Ezzel szemben az emberi élet második felében egyre hangsúlyosabbá válik a lélek mércéje: fontosabbá válnak az kapcsolatok, az élet nagy kérdései felé fordulunk, afelé, hogy mi ad értelmet az életünknek, és az elmúlt évtizedek tanulságain töprengünk. Ám a két szakasz között nem feltétlenül könnyű az átmenet…

Mert az ember tagad. Tagadja, leginkább maga előtt, hogy öregszik. Igyekszik elhessegetni a kétségbeesést. Természetesen ezen a ponton sokaknak eszébe juthatnak azok a férfiak (vagy akár nők), akik maguknál jóval fiatalabb párnál kötnek ki, akár egy házasságot felrúgva; hiszen az ilyesmi szúr a leginkább szemet. Ám annak, hogy belül krízis van, kevésbé nyilvánvaló jelei is lehetnek, például a depresszió, vagy hogy egy szülő erősen kontrollálja vagy a fészekben tartja már felnőttnek számító gyerekeit. Talán kívül még minden olyannak tűnik, amilyen azelőtt volt, ám belül már tombol az életközepi krízis.

2 OK, AMI KIROBBANTHATJA AZ ÉLETKÖZEPI KRÍZIST

Allan Chinen jungi analitikus, aki nagy ismerője az életközép szakaszának és az életközepi válságnak (ez utóbbinak szakavatott kezelője is), két okot emel ki, amely ott lappang az életközepi krízis mögött, pontosabban amögött, ha valakinek az ötvenes évei táján megváltozik a viselkedése olyan módon, hogy az inkább destruktív, mint konstruktív:

ITT OLVASHATÓ