Szerző: KAPELNER ZSOLT
2017.04.14.
Gulyás Mártont és Varga Gergőt elítélték. „Helyes” – mondják sokan – „rendnek kell lenni; és egyébként is, mit érünk el azzal, ha festékes flakonokat dobálunk?” Valóban, mit érünk el vele? A dolognak semmi jelentősége nincs, a festéket másnapra letörlik, az esetet elfelejtik, és Gulyás Márton nem lenne több, mint egy kevés fantáziával megáldott graffitiművész. És mégis, a hatalom fejvesztve rohan megállítani a rendbontást, elfogni a festékdobálókat és azonnal bíróság elé állítani őket, mintha pusztán ezen múlna a rend, mintha Gulyás festékes flakonjaiból a káosz és anarchia szelleme fröccsenne szét az utcakőre. Miért retteg a hatalom ennyire ezektől a látszólag értelmetlen, következmények nélküli performanszoktól?
Gulyás és Varga esete teljességgel érthetetlen. Józan ésszel nehéz felfogni, hogy egy politikai nézeteit festékdobálással kifejező embert miért kell napokig étlen-szomjan fogva tartani. Miért kell egyiküket az éjszaka közepén hét rendőrnek elhurcolni a lakásáról – hány közönséges utcai firkálóra törte rá az ajtót egy féltucat rendőr, akik még csak nem is a szabad véleménynyilvánítás jogát gyakorolták? Miért kell aztán lóhalálában el is ítélni őket, időt sem hagyva a védelemnek a felkészülésre?
Ezek nem pusztán ironikus kérdések, melyekkel rá akarunk mutatni az eljárás mélységesen igazságtalan voltára. Ténylegesen nehéz felfogni, hogy miféle érdeke fűződik a hatalomnak ahhoz, hogy ezeket a rendbontó elemeket kézre kerítse. Miféle veszélyt jelentenek ők az államhatalomra? Lehet persze mondani, hogy az eljárás pusztán a magyar jogrend szabályait követte, és fölösleges mögötte politikai indokokat keresni – lehetne ezt mondani, csak senki épeszű ember nem mondja ezt.
Hiszen még ha az eljárás betűről betűre követte volna a törvényi előírásokat, azt akkor sem tarthatnánk függetlennek a fennálló hatalom politikai érdekeitől. A magyar jogrend ugyanis mára nem egyéb, mint a kormány hatalomgyakorlásának és politikai érdekérvényesítésének eszköze – ezt éppen annak a törvénynek, a lex CEU-nak az esete mutatta meg napnál világosabban, amelynek aláírása miatt Gulyásék tüntettek. A magyar jog ma nem létezik másért, mint hogy a kormány érdekeit kiszolgálja és ennek érdekében egy hét alatt, egy nap alatt tetszés szerint átalakítható; a bíróság pedig – ezt meg épp Gulyásék esete mutatja meg – mindehhez készséggel asszisztál. Ez persze a hatalmi ágak szétválasztásának végét jelenti – de erre nem most került sor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.