Szerző: PuPu
2017.04.01.
Ezért is szakadhatott ennyire szét a társadalom, ezért lehetett szinte bármit megtenni szegénnyel, cigánnyal, migránssal, ezért lehetett hülyére venni az ellenzéket.
Azt hitte, hogy kifogyhatatlan az ellenségnek alkalmas emberek, államok, intézmények száma, és ő az idők végezetéig járhatja a pávatáncot, senki és semmi meg nem állíthatja.
El is pofátlanodott, lopott gátlástalanul, szemtelenkedett a középhatalmakkal. de még a nagyokkal is időnként.
A legnagyobb tévedése az volt, hogy maga is elhitte saját sebezhetetlenségét, és boldogan pöffeszkedett Európa leendő vezére és megmentője szerepében.
Azt gondolhatta, hogy a Brexit őt erősíti, de ebben is tévedett.
A nyúl elszemtelenedett.
Nagy-Britannia kiválása az Unióból ugyanis felgyorsította a folyamatokat, és eldöntötte azt, hogy az Unió nem folytathatja a jelenlegi gyakorlatot, változtatni kell.
Vagy szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat - és ez az Egyesült Európa felé visz, vagy gittegyletté kell alakulni, más megoldás nincs.
Európa vezetői mégis találtak harmadik utat, azt mondták, hogy amelyik ország nem akar részt venni a szoros integrációban, az használhatja a cég logóját, de másra nemigen számíthat, cserébe csinál, amit akar.
Hogy az ilyen államokra mi várhat, azt - aki kíváncsi rá - tanulmányozhatja Isaac Asimov Alapítvány trilógiájában, azokat a fejezeteket forgatva, melyekben a Birodalom és a Periféria viszonyáról értekezik a szerző.
Mit mondjak, nem szívderítő a kép, viszont érdekfeszítő, és van tanulsága is - a periféria tagjai is ugyanoda jutnak, ahová a Birodalom, csak sokkal lassabban, nyomorral és elmaradottsággal küzdve, háborúk és forradalmak közepette, a távoli jövőben - talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.