Szerző: Ténytár
2017.04.11.
A Köztársasági Elnök mostani döntése igen sajnálatos: elvileg minden esélye megvolt arra, hogy a napi politikai vitákon felülemelkedve méltó viselője legyen a köztársasági elnöki címnek. Jogászként, és korábbi tudományos pályájából adódóan ugyanis pontosan tudja (nem úgy, mint elődje, Schmitt Pál, a „törvényhozás motorja”), mit kéne képviselnie és milyen lehetőségei lennének államfőként.
Ádernek lett volna tere szembemenni a Fidesszel: friss köztársasági elnök, van még öt éve, többet valószínűleg nem lesz már államfő, viszont élete végéig kapja a magas elnöki fizetést. Semmi veszítenivalója sem lett volna, ha egyszerűen nem írja alá a törvényt, és a végső döntést (és ezzel együtt minden felelősséget) áthárítja az Alkotmánybíróságra. De Áder inkább csak maradt egy egyszerű káder.
Nem túl meglepő módon pár hete a parlament újraválasztotta Áder Jánost köztársasági elnöknek. Kérdés volt, hogy a régi-új köztársasági elnök mennyire lesz képes arra, hogy ő legyen a fékek és ellensúlyok rendszerének legfőbb védelmezője. Igaz, Áder eddigi évei sajnos azt mutatták, hogy személyében inkább látszat az alkotmányosság őrének szerepe, még annak ellenére is, hogy voltak esetek, amikor valóban ellenszegült a Fidesznek. Azzal, hogy most aláírta a Lex CEU-t, egyértelművé vált, hogy képtelen szembemenni egy picit is azzal a párttal, amelyik felemelte őt a legfőbb pozícióba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.