Szerző: Egri-Eiben István
2017.04.08.
Írásom tárgya nem vallási ellentétek szítása, csupán egy hazánkban, a jelenlegi kormányzat által gyakorolt módszertan történelmi-vallási hátterének megvilágítására tett kísérlet.
A mai magyar kormányzat úgymond ideológiai alapja a római katolikus felekezet, amint ezt a KDNP nevű pártféleség mint koalíciós partner jelenít meg. Ezzel a ténnyel úgy vélem, a legtöbb magyar politikus és gondolkodó ember tisztában van. Azzal viszont már kevesebben vannak képben, hogy e felekezet milyen történelmi gyökerekkel rendelkezik, s ezek folyományaként milyen motívumok állnak tetteik mögött, s az sem nagyon ismert, hogy amiképpen a leopárd sem tudja levetni a foltjait, a katolicizmus teológiája, működési struktúrái és reflexei alig változtak az elmúlt kb. 1700 évben. A mai észak-amerikai és európai emberek túlnyomó többsége köztudatában ez csak egy vallás a sokból, igaz régebb óta van jelen, mint a többi keresztény irányzat, szép katedrálisokat épített, jelentős műalkotások kötődnek hozzá, karitatív tevékenységet végez és vallási rendezvényeik pompázatosak és méltóságteljesek. Azt is tudjuk, hogy a katolikus kápolnák, templomok, székesegyházak Európa legnagyobb részén falvaktól a városokig mindenütt meghatározzák a látképet.
Ezek köztudott tények, mint ahogy az is, hogy a középkor hajnalán az írástudatlanságba süllyedt Európában az akkor egyetlen és egyetemes – katolikus – egyház volt a megmaradt kultúra és írásbeliség őrzője. Még Nagy Károly császár is, aki a IX. században az Atlanti-óceántól a Dunáig uralta Európát, csak nehézkesen tudott írni-olvasni, udvaráról nem is beszélve. Ez a kulturális és politikai fölény a római felekezet számára azt eredményezte, hogy az európai uralkodók nélküle és ellenében lényegében a kisujjukat sem tudták mozdítani. Még akkor is csak nehezen, amikor főleg a későbbi német-római császárság egyes uralkodói a saját szájuk íze szerinti pápákat ültették Szent Péter állítólagos trónjára. A trón és az oltár szövetsége századokon át kiválóan működött. A tudás birtoklása több mint ezer éven át egyben oktatási egyeduralmat is jelentett, amire a katolicizmus mindig is gondosan ügyelt. Nem véletlen, hogy jelenlegi kormányzatunkban is katolikus kézbe került a teljes képzési rendszer. Az oktatás által ugyanis úgy lehet az iskolai évek során gondolkodási mintákat beépíteni az emberek fejébe és lelkébe, hogy később, felnőttként, ösztönösen azok motiválják tetteiket és gondolkodásmódjukat. A római egyház soha nem a pillanatnyi politikai-gazdasági állapotok alapján hozza döntéseit. Évezredes tapasztalatai vannak az emberi gondolkodás befolyásolásában, s amit ma vet, pontosan tudja, hogy húsz-harminc, vagy száz év múlva bőségesen le fogja aratni. Ebben óriási előnyük van az ún. világi iskolarendszerekhez képest. De térjünk vissza egy kicsit annak mozaikszerű és rövid fölvázolásához, hogy Európa és a világ mit köszönhet a római katolikus felekezet létének.
A középkori Európa a VII. századtól kezdve de facto a katolikus vallás vezetése alatt egyesült. A római felekezethez kötődik a nyugati civilizáció egyesített haderejének első igazán sikeres, idegen földrészen végrehajtott katonai vállalkozása is, mely 1099-ben jutott el csúcspontjára, amikor elfoglalták a “levantei Babilont” és fővárosát, Jeruzsálemet. 1099. július 14-e a “nagy vérfürdő” napjaként vonult be a Szentföld krónikájába. Ezen a napon a győztes keresztes seregek szinte teljesen kiirtották az elfoglalt Jeruzsálem lakóit: zsidókat és muzulmánokat, akik addig viszonylagos békében éltek egymás mellett. A mészárlás után pedig a magukat kereszténynek tekintő győztesek a Szent Sír templomban celebráltak hálaadó misét. A keresztes háborúk története hű tükre a vallás motiválta emberi cselekedetek szélsőségeinek: egyszerre raboltak és imádkoztak, gyilkoltak és ájtatos körmeneteken vettek részt, öltek, zsolozsmáztak és rémuralmat gyakoroltak, mindezt egy felsőbbrendűnek hirdetett elhivatottság jegyében. Persze nemcsak a Tengerentúlon (így is nevezték a Szentföldet) voltak keresztes háborúk: 1208-ban III. Ince pápa keresztes háborút hirdetett a dél-franciaországi katarok, vagy albigensek ellen, akik szintén kereszténynek vallották magukat. Az egyházfő parancsba adta, hogy válogatás nélkül gyilkolják le az összes “eretneket”. Az eredmény felperzselt föld és legalább 50 ezer halott volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.