Szerző: OFOE
2017.04.23.
A Kölöknet és az OFOE kerekasztal-beszélgetést szervez szülők, pedagógusok és minden érdeklődő számára. A program házigazdái: Szekszárdi Júlia, az OFOE elnöke és Lannert Judit, oktatáskutató, a Kölöknet portál vezetője és a Tanulópénz blogszerkesztője.Időpont: 2017. április 27. 18.00 óra
Helyszín: 1035 Budapest, Vihar u 18.
A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni itt lehet...
...Kedvcsináló olvasmányok
Egyrészt általában valóban szeretnek iskolába járni a waldorfos gyerekek és ez fontos, mert minden teljesítményhez szükséges az ember belső motivációja, kedve, felszabadultsága, saját erőinek örömteli megtapasztalása. Másrészt, ami az érem másik oldalát illeti: sok felnőtt nem meri elhinni, hogy a tanulás történhet jókedvűen, utálatmentesen is, és hogy a belső motiváció felkeltésére a tanulás folyamatában nagyon nagy szükség van. Az ilyen szülők azt gondolják, hogy hiszen ők is felnőttek, nekik is sikerült pl. egyetemre kerülniük, és ők sem így tanultak, hanem bizony sokat szenvedtek az iskolában. Hajlamosak vagyunk normálisnak tekinteni azt, amit magunk megéltünk, mert egyfajta biztonságot árasztanak a tapasztalataink, legyenek azok akár nem éppen jó emlékek.
Forrás: A Waldorf pedagógia időszerűsége
Nem jár iskolába? És mégis ki tanítja, és mire föl? Se osztálytársai, se barátai nincsenek? Az otthon tanulás mint műfaj elsőre hajmeresztő asszociációkat hívhat elő, a benne élők szerint ugyanakkor a lehető legszelídebb és legtermészetesebb. Amerikában vagy Ausztráliában tömegek választják, de itthon is évről évre népszerűbb.
Forrás: Az én gyerekem otthon tanul
Azért választják ezt, mert menekülnek a hivatalos iskolarendszerből?
Van ilyen is, de nálam ez nem valami ellen irányult. Én otthon szültem, de nem azért, mert rossz volt a kórházban. Nem az iskolarendszer ellen voltunk, csak azt kerestük, mi a legtermészetesebb – az, hogy az ember kinn tanul a természetben, bár persze vannak könyveink is és a netet is használjuk. Sok olyan szülő választja, akinek valamilyen szempontból problémás gyereke van: megkapta az SNI-s, aspergeres, autista címkét, diszlexiás, diszkalkuliás, nem tud lépést tartani a versenykörülményekkel. Kevés suliban tudnak egyénileg foglalkozni a gyerekkel, és a szülők keresnek valami kiutat, hogy ne kudarc legyen a tanulás, inkább más módszerekkel tanítják egyénileg. Az egyik ismerős gyerek majdnem megbukott az iskolában, otthon pedig egy év alatt jó tanuló lett.
Forrás: Egy magyar nő, aki 7 éve tanul otthon gyerekeivel
„Hétköznapi gyerek vagyok. Minden gyereknek lehetősége lenne hasonlóan élni. Ami ehhez szükséges, az nem egy speciálisan előkészített környezet, hanem a lelkesedés, szabadság, bizalom, tisztelet és az idő. Semmi több, de kevesebb sem.… Társadalmunkban a legtöbb embert meghagyják abbéli hitében, hogy aki nem jár iskolába, az csakis egy vad analfabétává nőheti ki magát, akinek se munkája, se barátai nem lesznek. Már régóta szívügyem beszámolni arról, hogy ez nem igaz, és ezzel hozzájárulni az ilyen irányú ítéleteken és félelmeken való felülemelkedéshez. A jelenleg sokak számára furcsának tűnő iskola nélküli élet lehetőségének megismerése elősegítheti, hogy minden egyes egyéni utat fontosnak és értékesnek tekintsünk, még akkor is, ha az a társadalmilag szokványok kereteken kívül nyílt meg. Akik hallották történetemet, már nem tehetnek úgy, mintha nem tudnának róla.”
Forrás: Egy boldog gyermek története. A gyermekkor ökológiája
A mi Mars-programunk egy olyan magántanulói csoport létrehozását jelentette, amelyben gyermekeink a közoktatás hátrányait, káros hatásait kiküszöbölve, közösségben, szervezett formában, gondosan megtervezett és személyre szabott pedagógiai program alapján fejlődhetnek. Legfontosabb céljaink a nyugodt, kiegyensúlyozott minőségi munka érdekében a diák-szülő-tanító hármas hatékony együttműködésének kialakítása, aminek alapja az őszinteség, a kölcsönös tolerancia, a problémák feltárása és megoldása.
Forrás: Magántanulói csoport (Mars program)
Egyrészt általában valóban szeretnek iskolába járni a waldorfos gyerekek és ez fontos, mert minden teljesítményhez szükséges az ember belső motivációja, kedve, felszabadultsága, saját erőinek örömteli megtapasztalása. Másrészt, ami az érem másik oldalát illeti: sok felnőtt nem meri elhinni, hogy a tanulás történhet jókedvűen, utálatmentesen is, és hogy a belső motiváció felkeltésére a tanulás folyamatában nagyon nagy szükség van. Az ilyen szülők azt gondolják, hogy hiszen ők is felnőttek, nekik is sikerült pl. egyetemre kerülniük, és ők sem így tanultak, hanem bizony sokat szenvedtek az iskolában. Hajlamosak vagyunk normálisnak tekinteni azt, amit magunk megéltünk, mert egyfajta biztonságot árasztanak a tapasztalataink, legyenek azok akár nem éppen jó emlékek.
Forrás: A Waldorf pedagógia időszerűsége
Nem jár iskolába? És mégis ki tanítja, és mire föl? Se osztálytársai, se barátai nincsenek? Az otthon tanulás mint műfaj elsőre hajmeresztő asszociációkat hívhat elő, a benne élők szerint ugyanakkor a lehető legszelídebb és legtermészetesebb. Amerikában vagy Ausztráliában tömegek választják, de itthon is évről évre népszerűbb.
Forrás: Az én gyerekem otthon tanul
Azért választják ezt, mert menekülnek a hivatalos iskolarendszerből?
Van ilyen is, de nálam ez nem valami ellen irányult. Én otthon szültem, de nem azért, mert rossz volt a kórházban. Nem az iskolarendszer ellen voltunk, csak azt kerestük, mi a legtermészetesebb – az, hogy az ember kinn tanul a természetben, bár persze vannak könyveink is és a netet is használjuk. Sok olyan szülő választja, akinek valamilyen szempontból problémás gyereke van: megkapta az SNI-s, aspergeres, autista címkét, diszlexiás, diszkalkuliás, nem tud lépést tartani a versenykörülményekkel. Kevés suliban tudnak egyénileg foglalkozni a gyerekkel, és a szülők keresnek valami kiutat, hogy ne kudarc legyen a tanulás, inkább más módszerekkel tanítják egyénileg. Az egyik ismerős gyerek majdnem megbukott az iskolában, otthon pedig egy év alatt jó tanuló lett.
Forrás: Egy magyar nő, aki 7 éve tanul otthon gyerekeivel
„Hétköznapi gyerek vagyok. Minden gyereknek lehetősége lenne hasonlóan élni. Ami ehhez szükséges, az nem egy speciálisan előkészített környezet, hanem a lelkesedés, szabadság, bizalom, tisztelet és az idő. Semmi több, de kevesebb sem.… Társadalmunkban a legtöbb embert meghagyják abbéli hitében, hogy aki nem jár iskolába, az csakis egy vad analfabétává nőheti ki magát, akinek se munkája, se barátai nem lesznek. Már régóta szívügyem beszámolni arról, hogy ez nem igaz, és ezzel hozzájárulni az ilyen irányú ítéleteken és félelmeken való felülemelkedéshez. A jelenleg sokak számára furcsának tűnő iskola nélküli élet lehetőségének megismerése elősegítheti, hogy minden egyes egyéni utat fontosnak és értékesnek tekintsünk, még akkor is, ha az a társadalmilag szokványok kereteken kívül nyílt meg. Akik hallották történetemet, már nem tehetnek úgy, mintha nem tudnának róla.”
Forrás: Egy boldog gyermek története. A gyermekkor ökológiája
A mi Mars-programunk egy olyan magántanulói csoport létrehozását jelentette, amelyben gyermekeink a közoktatás hátrányait, káros hatásait kiküszöbölve, közösségben, szervezett formában, gondosan megtervezett és személyre szabott pedagógiai program alapján fejlődhetnek. Legfontosabb céljaink a nyugodt, kiegyensúlyozott minőségi munka érdekében a diák-szülő-tanító hármas hatékony együttműködésének kialakítása, aminek alapja az őszinteség, a kölcsönös tolerancia, a problémák feltárása és megoldása.
Forrás: Magántanulói csoport (Mars program)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.