A SZEKTA NEVE: FIDESZ

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2017.04.06.

A Fidesz immár egy vallási szekta elhivatottságával küzd a józan ész ellen. Alul az Orbán Viktor ítélőképességében vakon megbízó mintegy kétmilliós szavazótábor, a vezér alatt közvetlenül pedig a parlamenti mamelukok engedelmes hada serénykedik, akik egzisztenciális okokból szavaznak meg minden kormány által benyújtott hülyeséget. Ha nem egyetlen személy döntene el mindent, valószínűleg darabjaira hullana a párt, így viszont bármikor beindíthatja az önmegsemmisítő mechanizmust. Egy párt, amely a magyar demokrácia hőskorában született, és saját történetén keresztül mutatta be, hogy miért nem szabad egyetlen emberre bízni egy országot.

A magyar parlamentet már jó ideje arra használja a kormányzat, hogy elüldözzön, megsarcoljon, vagy ellehetetlenítsen embercsoportokat, érdekképviseleteket, társadalmi vagy politikai csoportokat. Már fel sem tűnik nekünk, hogy nem ez lenne a feladata, hiszen a képviselőknek és a kormánynak azon kéne ügyködniük éjjel-nappal, hogy élhetőbb, okosabb és boldogabb társadalomban éljünk. Ehelyett a kicsinyes bosszúállás, a maffiaszerű leszámolások színterévé vált a magyar országgyűlés, ahol tort ül a butaság, a verbális erőszak pedig felülír minden logikus érvelést.

A lex CEU sem szólt másról, mint arról a kormányzati szándékról, hogy teszteljék a társadalom (és külföldi politikai erők) tűrőképességét, és esetleg egy ilyen szélsőséges elérje a miniszterelnök, hogy fogadja az amerikai elnök. Jól látszik, hogy Orbánnak semmi sem drága ahhoz, hogy elérje régóta dédelgetett szándékait. A magyar kormány már rég elment a falig, de most magát a falat tolta tovább olyan buldogok segítségével, mint Habony Árpád, Andy Vajna, Lázár János, Rogán Antal vagy Kósa Lajos.

Orbán Viktor elszántságát mi sem bizonyította jobban, minthogy legkíméletlenebb verőlegényét küldte elsőként a magyar értelmiség színe-java ellen Németh Szilárd személyében. A nemzetközi összehasonlításokban legjobban szereplő magyar egyetem rapid kivégzése vetekedik az ismétlődő észak-koreai rakétakísérletek sunyi céljaival. Kim Dzsongun épp olyan provokatív szándékkal lődözi a ballisztikus rakétákat Japán vagy egyenesen az Egyesült Államok felé, mint ahogy Orbán Viktor veri át az őrületes blődségeit először a társadalmon, aztán a törvényhozáson. Tudja, hogy a civilizált világban megbotránkoztatást fog kelteni, de egy lépéssel mégis előrébb tolta a képzeletbeli falat, úgy, hogy semmi különösebb következménye nem lesz tettének.

A diktátorok évszázadok óta ilyen sziszifuszi munkával kerülnek közelebb a céljaikhoz, kihasználva azt, hogy a világban töretlenül hisznek a békés megoldások lehetőségében, nem hiszik el, hogy a gyalázatokat újabb aljas tettek fogják követni, pedig a történelem a legritkább esetekben igazolta őket. A diktatúrákban ugyanis a fal nem a leküzdhetetlen határokat jelenti, hanem azt az eszközt, amelyet mindig arrébb lehet vinni, mégis azt hiszik a túloldalon, hogy a szoba mérete változatlan maradt...

ITT OLVASHATÓ