Szerző: Szőcs Levente
2017.04.06.
Az erdélyi magyarságnak létérdeke, hogy legyen egy kevésbé előítéletes, a problémái iránt esetleg fogékony értelmiségi réteg Romániában. Ezért is dolgozott a CEU, és ez ellen dolgozik a „nemzetegyesítő” kormány.
Aki nem szereti a katonatörténeteket, az se ijedjen meg: a most következő csak látszólag katonatörténet.
A kilencvenes évek közepén, 1995–1996-ban egy esztendőt Románia legkeletibb megyéjében, Tulceában töltöttem, sorkatonaként. Két-három héttel a bevonulásunk után, egy vasárnap délután úgy alakult, hogy az egyébként nyolcvan ágyas hálóban ketten üldögéltünk a két évvel idősebb bátyámmal. Egyszer csak odajött egyik társunk, és sűrű szabadkozások közepette előadta, hogy meglátogatta a menyasszonya a családjával, és hát... szóval... izé... megnéznének minket. Hirtelen nem értettük, hogy mit akarhat tőlünk, és csak akkor esett le a tantusz, amikor jöttek és tényleg „megnéztek”. A srác bemutatott forma – „ăștia sunt ungurii noștri", „ezek a mi magyarjaink” –, ők pedig megálltak néhány méterre. Nem nyújtottak kezet, nem szóltak hozzánk, csak bámultak ránk. Nem láttak még magyart, és tudni akarták, hogy "milyenek vagyunk"…
A közvéleményben akkoriban még eleven élt a véres Fekete március emléke, és a jóformán kizárólag román környezetben úgymond testközelből megtapasztalhattam, mennyire jól összeáll a fejekben a marosvásárhelyi eseményeket Erdély elszakítására tett kísérletként bemutató hivatalos narratíva a nemzeti-kommunista történelemoktatás formálta magyarságképpel. Nem kis meglepetésemre azt kellett látnom, hogy noha az egységünkben magyarok mindössze páran voltunk, a román többség szó szerint félt tőlünk. Utólag szégyellem, de akkor jó ötletnek tűnt rájátszani arra, hogy a sok egyéb tekintetben is tájékozatlan román „bajtársaink” azt képzelték rólunk például, hogy képesek vagyunk álmukban elvágni a torkukat, ha magukra haragítanak. (Ezt szó szerint is elhangzott.)
Természetesen a román-magyar viszony a kilencvenes évek közepe óta sokat változott, köszönhetően több tényezőnek, elsősorban az RMDSZ parlamenti és kormányzati szereplésének (aminek a hatása nem volt maradéktalanul pozitív), és nem utolsó sorban azoknak a véleményformálóknak, akik a rendszerváltás után újjáélesztették a kommunizmus idején elsorvasztott vagy felszámolt tudományágakat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.