A GAZDAGOK MEGADÓZTATÁSÁVAL IGAZÍTHATÓK KI A FIDESZ IGAZSÁGTALANSÁGAI

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: B.F.
2017.03.31.

Van, aki szerint veszélyes erről beszélni. Seres László a hvg.hu-n például Rákosi Mátyásból indul ki és jut el odáig, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje bűnt követett el (vagy kommunista), amikor kampányában a „fizessenek a gazdagok” szlogent használva osztályharcosan a gazdagok megadóztatásáról beszél. Seres szerint a kétes vagyonok megadóztatása az még rendben van, de hogy minden magasabb jövedelmű, gazdagabb polgár többet fizessen (arányosan persze, mert effektíve az egykulcsos adóval is többet fizet), az már merénylet. Mármint a szabad piac, Friedrich Hayek, Ludwig von Mises, a tisztesség és Seres László ellen.

Tisztázzuk ezt gyorsan: nem, ez nem merénylet! Nem elmebaj, pláne nem „rákosista elmebaj, az igazságos teherviselés álcája mögé bújó nettó osztálygyűlölet és osztályharc”. Ez nem a gazdagok elleni hadüzenet, nem a gazdagok gyűlöletéből eredő kommunista propaganda, hanem jogos követelés.

Kifejtem.

Az „adózzanak a gazdagok!” szlogen, és az e mellé beidézett „aki havonta egymillió forintnál többet keres, annak fizetnie kell. Aki tízmilliós autóban ül, annak fizetnie kell. Akinek százmillió forint megtakarítása van, annak fizetnie kell” nem szól másról, csupán a Fidesz-által megszüntetett igazságos közteherviselés visszaállításáról.

Amellett fogok érvelni, hogy nem az az igazságos közteherviselés, ha jövedelmünktől függetlenül arányosan ugyanannyi személyi jövedelemadót fizetünk, a hazai viszonyok között 15 százalékot. Az igazságos közteherviselést éppen a progresszív jövedelemadó valósítja meg, amelyben a magasabb jövedelműek növekvő adókulcsok szerint adóznak. Hogy miért? Hadd mutassak be két „közismert” közgazdasági érvet...

Az első érv a progresszív adórendszer mellett azt mutatja be, hogy a növekvő adókulcsok valósítják meg az egyenlő teherviselés (vagy egyenlő áldozat) elvét. Lássuk miért! Először is szögezzük le, hogy a pénz határhaszna nem állandó. Minél több pénze van valakinek, az utolsó egység által megvásárolható jószág hasznossága annál kevésbé „számít” neki, ellenben minél kevesebb, annál inkább. Régi közgazdasági alapvetés ez, szinte egyidős a közgazdaságtannal...

ITT OLVASHATÓ