Szerző: Tuareg
2017.04.27.
Egyik kedvenc politikai példám a cápa. Nincs kopoltyúfedője, így aztán lebegve nem tudja mivel kavargatni a vizet, vízátáramlás nélkül meg nem jut oxigén a kopoltyúhoz. Tehát úsznia KELL. Mindig, még alvás közben is. Vagy megfullad. Na, a politika is ilyen dolog. Vagy haladsz, vagy elpusztulsz. A forradalom meg aztán végképp ez a műfaj. Rengeteg pozitív dolog történt az utóbbi időben, és gyakorlatilag előzmény nélkül, mindenkit meglepve. A Momentum olimpiai aláírásgyűjtésével kezdődött a Nép fölhorgadása, Orbánék vissza is vonultak azonnal, gondolván: ennyi, megúszták. Aztán nekimentek a CEU-nak, meg a civileknek, mert azt hitték: népszerű lesz kicsit zsidózni - a sorosozás valódi jelentése ez, és semmi más.
És meglepődtek. Az olimpiai aláírásgyűjtésnél megmozdult fiatal generáció felgyorsított. Már nemcsak aláírt, hanem tüntetések szervezésébe kezdett. És elvi témák mentén, nem bármiféle zsebre menő sztori miatt. Ez pedig egy döntő fontosságú lépés hazánk jövője szempontjából. Az egyetemisták lázadása halálos veszély a diktatúrákra, mindig, mindenütt. Ha pedig az idősebb generációk is képesek meghaladni saját hiúságukat, és besorolnak az Ifjak mögé, akkor bizony könnyedén összejön a rendszerváltáshoz szükséges kritikus tömeg. És az elmúlt hónap eseményei bizony megmutatták: összejött. Ennek következménye, hogy már a Fidesz hívei sem küldik vissza a nemzeti inzultációs íveket, Orbán értelmisége dezertál, és az EU-ban is kezd kitelni Viktorunk ideje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.