Szerző: Ur Anita
2017.04.29.
Az ókorban a filozófia nem holmi elvont tudomány volt, hanem nagyon is élő, mindennapi, sőt gyakorlatias diszciplína. Nem véletlenül tartották a költőket és a filozófusokat a legalkalmasabb személyeknek például az állam legfőbb vezető funkcióinak ellátására, hiszen az elméleti tudáson és műveltségen kívül iskolákat alapító és működtető, sok emberre hatással levő valódi vezetők voltak a filozófusok.
Az ókori bölcsek módszereit és tanítványaikhoz intézett kérdéseiket olvasva, egy sor tökéletes, akár ma egy az egyben alkalmazható coaching-kérdést látok, amelyek a tanítványok és olvasók belső erőforrásaira építettek és a saját megoldásuk megtalálására ösztönöztek. Zseniális gondolkodók, az emberi lélek kitűnő ismerői, módszertani szakértők, jó előadók, karizmatikus vezetők voltak egy személyben.
Manapság az emberek hajlamosak a boldogságot valami sorsszerű dolognak, a külvilágtól függőnek tekinteni, amire kevés a ráhatásunk, csak várunk rá, és majd egyszer csak lesz (ha nyerünk a lottón), vagy azt gondolni, hogy olyan nincs is, soha nem is lesz (legalábbis nekünk nem lehet). Pedig a modern tudomány, a pozitív pszichológia és az agykutatás utóbbi évtizedekben feltárt eredményei egyértelműen bizonyították, hogy az agy fejlődő, tanulásra képes szerv és ez a tanulékonyság a pozitív érzések megélésére, a boldogság tanulására is igaz - bármilyen életkorban. Érdekes, hogy már az ókori görög gondolkodók is a boldogságot a cselekvéssel kapcsolták össze - és ma már bizonyítani tudjuk, hogy helyesen gondolta ezt Arisztotelész:
A BOLDOGSÁG MINDIG TETTEINK KÖVETKEZMÉNYE.
Szerinte a bölcs ember igyekszik a kínálkozó lehetőségekből és alkalmakból a lehető legjobbat kihozni. Tevékenyen, aktívan - nem pedig passzív várakozással. A boldogság nem egy előzményektől mentes élvezet, ami csak úgy megtalálja az embert, hanem egy folyamat, amire nemcsak hatással lehet az egyén, hanem bizonyos mértékig tudatosan is törekedhet rá. Az ókori boldogságfilozófiának ez a gondolata a mai neurobiológia fényében is megállja a helyét: a pozitív érzések nem a sors ajándékai (vagy csak ritkán azok), hanem meg kell dolgozni értük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.