Szerző: Rátesi Margit
2017.03.24.
Az általánosítás érthető, hiszen a terjedelem nem tesz lehetővé részletes elemzést – hosszabb terjedelmű cikkeket meg a többség sajnos nem olvas. Így az alábbi írás sem lesz ment az általánosítástól.
Magyarországon az ”egy a tábor” taktikája teljesen tönkretette a konzervatív eszmeiség esélyét, úgy tűnik, erre néhányan mostanában kezdenek rájönni. Egyetlen jobboldali – de nem konzervatív – áramlat emelkedett ki markánsan: a Jobbik. De csak annyiban tér el a jelenleg kormányzók irányvonalától, hogy a nyílt államhatalmi erőszak mellett tette le a voksát, a mai alamuszi, lopakodva uralkodó rezsimmel szemben. Jól demonstrálja ezt a párt programja is.
A baloldalon viszont a különböző elképzelések – és a fiatalabb generációk színrelépése – szétfeszítették az MSZP kereteit, ami demokratikus társadalmakban megszokott és érthető. Az „egységben az erő” mítoszában vergődő magyarországi közösség nehezen birkózik meg annak elfogadásával, hogy a különböző ajánlatok között latolgasson, felmérje azok hátrányait és előnyeit – vagyis ne csak szavazzon, válasszon is. Ebben pedig nem segítik az olyan –főként a kormány ellenzékétől származó megjegyzések, mint az ”…egyik mellett/mögött sem körvonalazódik független és tekintélyes szakemberekből álló agytröszt, hogy egy ilyen által elkészített helyzetkép alapján reális és tisztességes szándékú programokkal állhassanak a választók elé egy év múlva”. Persze vannak ennél jóval sarkosabb, árulást, meg egyebeket emlegető megfogalmazások is, de sajnos egyik sem igaz. A tény ugyanis, hogy alakulnak programok, vannak ajánlatok – egyedül a kormányzó erőknek nincs megfogalmazott ilyesmijük. Hogy aztán mitől kéne „függetlennek”, pláne „tekintélyesnek” lennie egy pártprogram megfogalmazásában részt vevő szakembernek, az már egy másik kérdés.
A baloldalon is számtalan elképzelés létezik, ezért is jöttek-jönnek létre pártok a szabadelvű DK-tól a szociális érzékenységet előtérbe helyező Együtt-ig, meg a mostanság kicsit arcát vesztett LMP-ig.
Az MSzP úgy tűnik, egy markáns, „igazságtevő” irányba húzódik a Fizessenek a gazdagok! jelszavával. Ezzel csak az a gond, hogy eddig még sosem járt ez azzal a következménnyel, hogy mindenki gazdag lett: ellenkezőleg – a nagy többség elszegényedett. (Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbbször a kisegzisztenciák fizettek: az igazán gazdagok mindig megtalálják a kibújás lehetőségét.) Ennél szofisztikáltabb a DK „Nagyobb felelősséget fent, több lehetőséget lent!” iránytűként megadott jelmondata. A Momentumtól még várható újdonság, remélhetőleg nem ragadnak le a „rendszerváltás befejezésénél”. A demokráciát ugyanis nem lehet befejezni, sem felépíteni, mint valami „szocializmust” – a változásra, alkalmazkodásra való képessége a legnagyobb előnye is a monolit, merev rendszerekkel szemben.
A mai kormány minden árnyalatú ellenzékének azonban van egy nagy gondja: a jelenlegi választási rendszer aránytalanul „díjazza” a nagy pártokat, ezért kétségkívül csak akkor lehet leváltani az épp uralmon lévőket, ha minden szerveződés egy listán szerepel, egyetlen jelöltet állít. (A csak egyénileg megválasztott képviselői rendszer mellett kardoskodóktól megkérdezném: ha egy képviselőt egy ötvenezres kerületben 25001 ember választ meg, hogyan jelenik meg a parlamentben a többi 24999 ember érdeke, értéke?)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.