UGYE, MI JÓ BARÁTOK VAGYUNK?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: kreatív pszichológia
2017.03.20.

Tényleg úgy gondolod? Ellenőrizted mostanság ennek az állításnak az igazságtartalmát? Ezt a közismert dalból származó kérdést ugyanis nem sűrűn szoktuk feltenni. Valahogy magától értetődőnek vesszük, hogy a barátságnak gondolt kapcsolataink egyértelműen és mindkét oldalról egyenlően azok, holott sokszor egyáltalán nem ez a helyzet. Csak hát, ha én már meggyőztem magam, hogy te több vagy számomra, mint a többiek, akkor innentől gyakorta csal kicsit a szemem a te javadra, nagyobb valószínűséggel lát meg olyan „bizonyítékokat”, amik ezt az elképzelésemet támasztják alá.

Felnőtt életünkben viszonylag ritkán kötünk új és tartósnak bizonyuló barátságokat. Ha szerencsések vagyunk, akkor sikerülhet megőriznünk néhány kedves és gyengéd viszonyulást a gyermekkorunkból. Talán a minket az ifjonti társainkhoz fűző szimpátia szálak közül is megmarad egy pár, ami néha, legalább egy kis időre visszaránt minket az útközben megszépült csikókori emlékeink közé.

Ha most gyorsan lerázzuk a merítőhálónkon eddig fennakadt kapcsolatok közül azokat, amiket nem egymás lényének és jellemének megismerésére építettünk, hát nem valami sok marad. Pár emberrel vannak olyan közös emlékeink, amiket a találkozókon emlegetni ildomos (és esetleg pár olyan ügylet is felmerülhet bennünk, amit nem), de mit tudunk magáról az emberről, ha leszámítjuk a 10-20-30-sok évvel ezelőtt megfigyelt viselkedését vagy szokásait, amikről szintén nem tudhatjuk, hogy az megvan-e még neki. Miért érdekes ez? Mert egymás alapos megismerése nélkül nem jöhet létre köztünk valódi szeretet kapcsolat, ami pedig a barátság alapját képezi. Ettől persze még lehetünk egymás számára jó ismerősök, érdekes beszélgető partnerek, kellemes társaság, jó cimborák, pajtások, haverok, kollégák, kartársak, bajtársak, munkatársak, elvtársak...

ITT OLVASHATÓ