TÓTH KRISZTINA: A PRÓZA A MAI NAPIG A FÉRFIÍRÓK KÖRBEPISILT TERÜLETE MARADT

KÖNYVESBLOG
Szerző: könyvesblog
2017.03.13.

Az Ezer Gyerek Egyesület február végén tartott egy konferenciát Budapesten, melynek fő témája az oktatás és a nemek közötti egyenlőség volt. A konferencián felszólalt Tóth Krisztina is, az előadásáról szóló videó a napokban került fel az internetre. Összeszedtük a főbb megállapításait, benne sok személyes történettel, de érdemes végignézni a teljes videót!

• Tóth Krisztina két saját sztorival indít. Az egyik szerint még pályakezdő 18 évesként bemutatták Vas Istvánnak, aki a neki előre elküldött verseket egyáltalán nem olvasta el, helyette azt kérdezte tőle, hogy kedves, fiatal lányként miért ír verseket, miért nem megy inkább színésznőnek. Tóth „szabályosan lelkibeteg” lett ettől. Később Vas írt neki egy levelet – miután elolvasta a verseket –, amelyben tulajdonképpen elnézést kért.
• Tóth Krisztina sokáig azzal vigasztalta magát, hogy ez a kornak szól, a fiatal nőket mindenhol így fogadják. Ám 45 évesen is volt egy hasonló tapasztalata, amikor a könyvhetet nyitotta meg, és egy kollégája felkiabált neki a színpadra: Krisztike, mikor jön már a sztriptíz? „Eltelt 25 év, és a világon semmi sem változott” – mondja Tóth, illetve annyi mégis, hogy ezalatt az idő alatt ő maga roppant mód megedződött.
• A magyar irodalom tradicionálisan férfiközpontú; érdemes elgondolkodni, miért örült Nemes Nagy Ágnes, ha azt írták róla a kritikusok, hogy férfias lírát művel.
• Tóth Krisztina elmesél egy kísérletet, melyben ugyanazt a szöveget női és férfi név alatt is leközölték: női szerzői név esetén a visszajelzések azt emelték ki, hogy őszinte a szöveg, amikor férfi név alatt jelent meg, akkor azt, hogy hiteles. Tehát eszerint a nő a saját személyes életét írja meg, hiszen arra van rálátása, a férfi ezzel szemben a világ egészéről közvetít hiteles képet. A kritikusokat erősen befolyásolja, milyen név áll a szöveg fölött.
• Amikor pályája elején arról kérdezgették, ki hatott rá, akkor a kérdésben előfeltevésként benne volt, hogy bizonyára a női szerzőket preferálta, például Ahmatovát vagy Nemes Nagyot, fel se merült, hogy Petrit vagy Vas Istvánt. Szerinte a nő szerzőről azonnal feltételezik, hogy speciálisan érdeklődik a női szerzők iránt, és "így válik maga is női szerzővé. Egészen abszurdnak tartottam ezt.”
• Szerinte ez ma is jellemző, hiszen ha ma egy női szerzőt megkérdeznek, akkor mindig egy másik női szerzőről faggatják. Tőle például soha nem azt kérdezik, hogyan viszonyul Háy János vagy Parti Nagy Lajos műveihez, hanem női kollégákat említenek, akikkel esetleg sokkal kevesebb közös van bennük, „mégis azt képzelik, hogy ez egy csoportképző dolog, hiszen mind a ketten nők”...

ITT OLVASHATÓ