2017. március 22., szerda

TEHER ÉS PROBLÉMA

OFOE  BLOG
Szerző: Szabó Anna
2017.03.19.



Nem tudom letenni a terhüket. Ott trappolnak a fejemben. Furcsa egy páros. A teherhordozóké és a problémásoké. Néhány éve még talán értettem volna, mit mond ez a szembeállítás. Vagy legalábbis mit szándékoznak mondani nekem, nekünk általa. Még nem láttam eleget ebből az országból. Mára talán túl sokat is.

Az üzenet ott volt az adórendszerben. Lecsúsztunk róla, hogy teljes egészében igénybe vegyük. Nem csak időben. A jövedelmünkkel is. Két diplomás, némelykor talán értelmiségi is, ha az egyetlen luxusra gondolok, melyet alkalmazottként még megengedhetünk magunknak: gondolkodhatunk. Akár napokon át, értetlenkedve problémásak és teherhordozók szembeállításán.

Mert hordozunk mi mindenféle terhet.

Ki ilyet, ki olyat, még ha várandósságnak nevezik is éppen a törvények. A szerencsések kilenc hónapig hordozzák. A kevésbé szerencsésekből idő előtt kiszakad az új élet, s lehet, így vég nélkül hordozandóvá válik. Az anya, aki iskolaköteles korú, még nem járó, kancsal, kevéske beszédje közben is nyálát csorgató gyermekét cipeli a fejlesztésre, vajon társadalmi terhet hordoz-e vagy problémás? Attól függ, hogy… Mitől? Hogy apa keres-e annyit, hogy házhoz menjen a fejlesztő, a gyógytornász, vagy az állami ellátásra várnak, nem ritkán reménytelenül?

Az apák a munkanélküliség terhét – ép vagy leépülő lélekkel? Mert a tőkés társadalom nem munkaalapú. Ahol tudásalapú, ott is azért, hogy a tőke hatékonyabban jövedelmezzen. Ott a tőketulajdonosok is tudják, mit jelent a hozzáadott érték. Nem alacsony hatékonyságú termelést, gyártást vagy bérösszeszerelést tárnak a fiatalok szeme elé jövőképként, nem sárba hajított pénznek tekintik az egészségügyre, oktatásra szánt pénzt, hanem a legfőbb termelőerő – az emberi tőke – értékének növelésére, megőrzésére szánt forrásnak. A tőkés társadalom tőke alapú. Kaphatsz juttatásokat, lehet fizetésed, de igazán jól csak jövedelemből, tőkejövedelemből élhetsz. Ha jó élet azt érted, bármihez hozzájuthatsz. Akár a másik rovására. Akár a mások rovására. Mert összességében nem lett itt több semmiből, csak az elosztása változott meg. Keveseknek egyre többet, sokaknak egyre kevesebbet. Néha annyit sem, hogy önmaguk újratermelésére, gyerekeik nevelésére elegendő lenne. Önmagát felélő tőkés társadalom ez...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.