SZÉTESIK? AZ EU VÁLSÁGA ÉS AMI MÖGÖTTE VAN - BRÜSSZEL +/-

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Gerőcs Tamás és Jelinek Csaba
2017.03.25.

Ha az Európai Unió történetét globális összefüggésekből levezetve értelmezzük, akkor az integráció olyan etapjai, mint a bővítések, a kohéziós politikák bevezetése vagy a monetáris unió úgy is értelmezhetők, mint egy hanyatló termelési rendszer válságának kezelésére tett kísérletek. Innen nézve az utóbbi években megerősödő szélsőjobb trendek nem csupán veszélyt jelentenek az Unióra, hanem egyenesen következnek az EU strukturális működéséből: egy sok tekintetben demokratikus, de gazdaságpolitikájából fakadóan egyenlőtlen, tehát szükségképpen elnyomó rendszer ellentmondásaiból. Az Európai Unióról szóló sorozatunk első darabja a Helyzet Műhely kollektív munkája...

Az elmúlt időszakban, és különösen a Brexit, illetve Donald Trump megválasztása óta egyre gyakrabban jelennek meg újságcikkek és elemzések a korábbi világrend felbomlásáról, és ezekkel összefüggésben az EU lehetséges széteséséről. A márciusi holland és a májusi francia választások kapcsán a beszámolók többsége az EU-kritikus szélsőjobb erősödéséről, választási győzelmük esetén pedig egy lehetséges messze gyűrűző sokkhatásról értekezik. Az elmúlt évtizedekben talán még soha nem tűnt ennyire bizonytalannak az Európai Unió mint intézmény és mint politikai ideál jövője. Az EU meggyengülése és a tagországok széthúzása a közkeletű értelmezésekben a liberális demokrácia bukásával és a szélsőjobboldal előretörésével kapcsolódik össze.

Ebben a posztban a jelenséget a hazai politikai közéletben keringő megközelítésekhez képest más módon, a gazdasági-politikai folyamatok anyagi feltételei felől vizsgáljuk. Nem fogunk jóslatokba bocsátkozni arról, hogy szétesik-e az EU vagy sem. Amellett fogunk érvelni, hogy az EU mostani válsága egy tágabb globális átrendeződésbe illeszkedik, mint ahogy az integráció története maga is egy globális összefüggésekből levezethető történetként érthető csak meg.

A világgazdaság történetében megkülönböztetünk felívelő és hanyatló korszakokat aszerint, hogy egy adott társadalmi és termelési rendszerben bővülés vagy kimerülés történik. A kimerülés fázisát gazdasági és politikai válságok jellemzik, amelyek végül kikényszerítik a termelési struktúra átalakítását, így az abba ágyazott társadalmi rendszer is megváltozik. Jó példa erre a világháborút követő fordista tömegtermelésre alapozott jóléti társadalmak kora. A fordista ipari modell globális terjeszkedése a hatvanas évek második felétől elérte a globális kapitalizmus nagy ciklusaira jellemző túltermelési fázist. A további profitcsökkenés elkerülése érdekében át kellett alakulnia a felhalmozás formájának. A 70-es évek olajválsága a világgazdasági struktúra további hanyatlását eredményezte. Azóta egyre gyakoribbak a gazdasági válságok, sűrűsödnek és mélyülnek a politikai krízisek.

A posztban először azt nézzük meg, hogy az EU megalakulása hogyan ágyazódott ezekbe a globális folyamatokba. Majd a globális összefüggések keretében értelmezzük az 1990-es évek két legfontosabb integrációval kapcsolatos reformját: a monetáris integrációt, más néven az Európai Monetáris Unió (EMU) bevezetését és a kohéziós politika megerősödését. Végül a görög válság példáján mutatjuk meg az EU működésének politikai összetevőit a világgazdaság „hanyatló” korszakában. Értelmezésünkben a szélsőjobboldali erők előretörése a világháború utáni társadalmi berendezkedés felbomlásának és az abból következő, egyre mélyülő társadalmi válságnak nem oka, hanem egyik következménye...

ITT OLVASHATÓ