SIKERES INTEGRÁCIÓ - JAVASLATOK EGY TANÍTÓ-GYÓGYPEDAGÓGUS TOLLÁBÓL

OFOE BLOG
Szerző: OFOE
2017.03.08.

Vajon mi gátolja az integráció sikerességét, az inkluzió elérését az iskolákban, óvodákban, hiszen 1993 óta a sajátos nevelési igényű gyerekeknek minden joga adott ahhoz, hogy a többségi iskolákban együtt tanuljanak a többiekkel? Az iskolák számára pedig kötelezettségként írja elő a törvény, hogy rendelkezzenek az integráláshoz szükséges feltételrendszerrel, teremtsék meg azokat. Ez azt is jelenti, hogy csak azok az iskolák integrálhatnának, ahol ezek a feltételek megvannak (Leiner Károly).

Bevezetés

Parázs viták zajlanak az utóbbi időben az integráció körül. Olvasom, hallgatom és mindenkinek igaza van és senkinek sincs...

„Nálunk még működik az EGYMI, bár egyre kevesebb gyerekkel, azok is jórészt szakiskolások. Az általános iskolásokat - akit csak tudtak - betették a normál általánosba. A normál általános iskolában dolgozó (egyébként a maguk szakterületén nagyon jó) pedagógusokat senki nem készítette fel a változásra. Nincs gyógypedagógusi végzettségük (miért is lenne?). Engem alkalmaznak néhány órában. Az iskolának nagyon kevés eszköze van. Ezzel szemben az EGYMI-ben szinte minden teremben interaktív tábla, rengeteg fejlesztő eszköz, kis létszámú osztály (lehetne), és jól felkészült szakemberek (gyógypedagógusok) lehetnek hamarosan munka nélkül. Mert nincs gyerek. Ez az egész integráció szerintem a tehetséggondozás rovására megy. Nagyon átgondolatlan volt ez az egész. Senkinek nem jó. Az integrált gyereknek sem - hiszen Ő lett a "leggyengébb"; tanuló az osztályban. A pedagógusnak sem - hiszen nem tudja kezelni az ilyen gyermeket - nincs rá képesítése. És a többi gyereknek sem - nem tudnak a megszokott módon haladni.” (forrás: internet)

• Igaza van a szülőnek, akinek gyereke nem tud tanulni az osztályba integrált és folyamatosan „balhézó” tanulótól.
• Igaza van a gyerekének, aki ott ül az osztályban és hallgatja az autista Katikát, aki éppen sikítással bombázza szét a fizika órát, mert váratlan zaj volt (mondjuk mentő ment az utcán hangos szirénázással), vagy eltért valami megszokott napirendjétől.
• Igaza van a beintegrált gyermek szüleinek, akik azt sérelmezik, hogy gyermekük nem kapja meg a szükséges fejlesztéseket, a tanító néni pedig nem tud bánni vele.
• Igaza van a beintegrált gyereknek, mert nem érzi jól magát, nem tudnak vele foglalkozni, nem érti, hogy mi történik az órákon.
• Igaza van a tanító néninek, aki képtelen külön foglalkozni a beintegrált gyerekekkel és Messiásként várja az utazó gyógypedagógust, hogy tegyen csodát és „gyógyítsa meg” Pistikét!
• És igaza van az utazó gyógypedagógusnak is, aki a terület 4-5 iskoláját kapja meg, rohan egyikből a másikba, cipeli eszközeit, hogy aztán folyosón, orvosi szobában külön foglalkozzon heti 1 órában az integrált kölykökkel. És már rohan is tovább...

Mindenkinek igaza van és senkinek nincsen, mert lehetne ezt jobban is csinálni...

ITT OLVASHATÓ