Szerző: Mértékblog
2017.03.15.
A másik komoly jogi gyomrost 2015-ben kapta a sajtószabadság: ekkor fogadták el az információs törvényt, amelynek értelmében közérdekű adatok kiadásáért pénzt kérhetnek az állami szervek, miközben ezek nyilvánossá tétele feladatuk lenne. Így viszont a kellemetlen adatokhoz nem jutnak hozzá az újságírók.
Direktebb cenzúrára is volt példa az utóbbi években: például az állami köztévé nem mutathatott gyerekeket és nőket a menekültválságról szóló híradásokban egy kiszivárgott belső anyag szerint. Valamint az is súlyosan torzítja a hírpiacot, hogy az állami hírügynökség, az MTI a legtöbb anyagát ingyenesen elérhetővé teszi, márpedig ezekről is sokszor kiderült, hogy nem objektíven közvetítették az eseményeket.
Ami viszont a legveszélyesebbnek tűnik, az a független szerkesztőségek fokozatos visszaszorulása és ezzel párhuzamosan a kormánypárti propaganda kiadványok térnyerése. A több milliárdnyi állami reklámköltéssel befolyásolt sajtópiacon nem nagyon mer senki befektetni, és egyre kevesebben független lapoknál hirdetni, így néhány oligarcha kezében összpontosulnak az újságok, tévék, rádiók és portálok. A valódi újságírók körül fogy a levegő, a szerkesztőségek nyakán ott a kaloda, vagy egyenesen a hurok. Az állampolgárokhoz pedig egyre inkább csak az álhírek és a propaganda jut el.
Ezért is fontos az olyan független, civil szerkesztőségek támogatása, amelyek főleg közösségi finanszírozásból működnek, így minden témához bátran nyúlhatnak. Az Átlátszó, a Direkt36, vagy a Kettős Mérce ezért fontos kezdeményezések, amelyek támogatásával a független oknyomozás és az elesettek melletti újságírói kiállás megmaradásáért tehetünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.