Szerző: Tuareg
2017.03.31.
A magyar értelmiség, és általában is a közmorál állatorvosi lova, ami Puklival történik. Nem értik, tehát utálják. Pedig nem oly bonyolult ám.
Némi józan ésszel persze tökvilágos, mi a valóság. Van egy Rezsim, amelyik minden ágazatot szépen, egymás után bedarál. Kicsinálja az egyiket, tapasztalja, hogy semmi szolidaritás nincs a társadalomban, nem állnak ki egymásért a Zemberek, oké, jöhet a következő. Elér a pedagógusokig, és itt egyszercsak emberére talál. Fölhorgad egy sulidiri, töke tele azzal, ahogy próbálják kinyírni a tanszabadságot és ellehetetleníteni a normális működést. Bevállalja az egzisztenciális kockázatot, ülhetne épp a valagán, mint oly sok igazgató, de nem ezt teszi. Néhány bátor társával együtt programot hirdet, melynek célja a Rezsim darálójának megállítása, és e program mögé megpróbálja a társadalmat mozgósítani. Sikerrel, hatalmas tüntetések, médiaérdeklődés, valami történik végre, ami nem tetszik a Rezsimnek.
Eddig gondolom tiszta a dolog, könnyen érthető, átlátható, visszakereshető ma is, mi is történt akkoriban. A Rezsim persze betojik, utálja a civil kurázsit, beindul a karaktergyilkolás, gondolom nem azért, mert szeretik Puklit, nemde. És persze megindul a magukat ellenzéknek nevezők sajtóholdudvarának támadása is. Nem kell, hogy mindenféle új emberek mozgalmakat szervezzenek, jó ez a langymeleg mocsár, amiben lehet halászgatni, és kishal is hal. Mindig, minden esetben ez ismétlődik, ha valakinek van vér a pucájában egy remekül kiépített, ellenzékét is csendben támogató diktatúra ellen fordulni. Meg persze beszáll még a karaktergyilkosságba pár okoska is, aki a fotel nyugalmából, kockázatmentesen jól megmondja, mit kéne annak csinálnia élőben, saját farkával verve a csalánt, aki tenni is mer, nemcsak pofázni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.