Szerző: nickgrabowszki
2017.03.09.
Orbán Viktor még január végén beszélt arról, hogy "Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék".
De azóta kiderül, hogy félreértette: semmiféle engedély nem volt.
Hatalmi politikában ilyen nincs, nem is lehet, senki nem mond le önként a befolyásáról. Ilyesmi legfeljebb Orbán vágyaiban elképzelhető, ő szerette volna, ha ilyen megtörténik.
Azóta a miniszterelnök és a nemzetközi szóvivője annyiszor elmondja, hogy mennyire nem értenek egyet az Oroszország elleni szankciókkal, és hogy mennyire nem jelent fenyegetést Putyin rezsimje Európára, ahányszor csak tudja.
Ez az, amit mond. De mi az, amit tesz?
Semmit.
Mintha elfelejtené, hogy ha az a véleménye, hogy a szankciók hatástalanok és károsak, akkor egyedül is véget vethet neki. Az uniós állam- és kormányfők tanácsa ugyanis minden évben kétszer, márciusban és júniusban szavaz arról, hogy életben hagyja-e az Oroszországnak nagy kárt okozó gazdasági büntetőszabályozást.
A szankciókról csak konszenzussal kell dönteni. Azaz minden országnak egyetértési joga van. Azaz vétójoga.
Tehát Orbán bármikor, ha úgy dönt, egyszemélyben - mint Magyarország szavazati joggal bíró képviselője - meg tudná akadályozni a szankciók meghosszabbítását, és ezzel mentesíteni a Putyin-rezsimet az Ukrajna destabilizálásáért viselt felelősség alól.
De nem teszi. Nem vétóz.
Eddig ötször szavaztak a szankciókról, Orbán ötször mulasztotta el megvétózni.
Pedig azt mindig elmondja, ő is, meg Szijjártó, hogy mennyire nem értenek egyet velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.