OLVASÓI LEVÉL: KÖNNYBE LÁBAD AZ EMBER SZEME

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2017.03.09.

Kedves Olvasó! Kivételesen megengedem magamnak, hogy az alábbi levél elé egy rövid kommentárt fűzzek. Aki rendszeresen követ minket, és nem csak alkalomadtán néz be ide leszedni rólunk a szenteltvizet, az pontosan tudja, hogy a vitriolos, minősíthetetlen, alpári és fúújjj beszólásaink mellett mindig megpróbáltunk – szerény lehetőségeinkhez mérten – jó ügyek mellé odaállni. Nem azért, mert ettől mi jobbak leszünk, hanem mert ez alapvetés. Erkölcsi parancsnak is nevezhetném, ha nem lenne annyira patetikus.

A jó ügyek számunkra azt jelentik, hogy ha néhány rendkívül nehéz helyzetben lévő embertársunk számára sikerül az abszolút nihilt, reménytelenséget és nyomorúságot legalább elviselhetővé tenni azáltal, hogy a történetüknek nyilvánosságot biztosítunk, az már önmagában több, mintha olvasatlanul kukába dobnánk az elkeseredés leveleit.

Nem váltjuk meg a világot, nem mi váltjuk meg a világot, nem fogjuk megdönteni a megdönthetetlennek látszó rendszereket, nem adunk 53 oldalas útmutatást ahhoz, hogyan kell jobb belátásra térni a tévhitekből és polgári öntudatra ébredni, de olyan ügyek mellé mindig odaállunk, amelyeket fontosnak ítélünk. Amelyekről általában messzire ordít, hogy a gondoskodó magyar állam számára hátrányos helyzetű, segítségre szoruló polgárai nem sokat érnek.

Az alábbiakban egy történet végére érkeztünk, amelynek főszereplője a 23 éves, oxigénhiányosan született István, akit súlyos és nyilvánvaló betegsége ellenére kvázi gyógyultnak nyilvánított a magyar egészségügyi rendszer. Édesapja keresett meg minket a vérlázító történettel, szakmai-erkölcsi-anyagi segítséget, támogatást kérve tőletek azért, hogy szembe tudjon nézni az igazságtalansággal. Gyakorlatilag az ő köszönőlevele következik, amely előtt mi is szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik összefogtak és emberséget mutattak az embertelenségben:

ITT OLVASHATÓ