Szerző: Lendvai Ildikó
2017.03.09.
Nőnek lenni egy csomó plusz öröm, a kismamaságtól a nagymamaságig. És egy csomó jó játék: a tükör előtt tollászkodás, a férfiak butaságainak 5 éves korunktól 100 évesig tartó vihogós kibeszélése, a magas sarkú cipő kopogása (az unokák, ha valamiért nagyon várnak, ma is arra fülelnek: hallják-e a "kopogós cipőmet"), a kenceficék, a színes ruhák, míg szegény férfiak egy életet töltenek el három-négy szín rabságába zárva, előbb a farmer-póló, később az ing-nyakkendő dögunalmas egyenruhájában.
És még kopaszodnak is. Ha pedig van hajuk, titkolniuk kell, ha festik. És soha nem kapnak virágot, legfeljebb egy üveg italt vagy zoknit. És nem nekik szól az Anyák napi műsor az oviban, és piros szívet se rajzol nekik a gyerek, csak autót. Szóval: nem cserélnék.
Más kérdés, hogy épp a Nőnapon hallottam: pl. a vezető beosztású magyar férfiak fizetése 35%-kal magasabb az ugyanolyan beosztásban dolgozó nőkénél.
Az Unióban nálunk a legnagyobb a különbség. Kéretik legalább a Nőnapon emlékezni: egy bizonyos Olympe de Gouges a francia forradalom idején az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata mintájára megírta a Női és Állampolgárnői Jogok Nyilatkozatát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.