Szerző: Szele Tamás
2017.03.24.
Ugye, nem nagyon látunk migránsokat mostanság, aki jön, az a határzónában marad, elmondhatatlan körülmények között, de az ország belsejébe nem jut be: ami arra mutat, hogy mikor a Baross téren összetorlódtak, akkor sem maguktól tették, nem volt az véletlen. No, ha nincs migráns, nincs is kit utálni. Dehogy nincs: termelünk!
Mondjuk maga a szó is helytelen, én annak idején szívesebben használtam a „menekülő” kifejezést, viszont a köznyelvben ez terjedt el sajnos. De hát hogy termelünk mi ilyen embereket, beavatkozunk a magyar fegyverek legendás erejével Szíriában?
Nem. Kinevezzük őket. Polgártársainkból. Hát hiába, nagy a kereslet, kevés a kínálat, muszáj valahonnét ezt az igényt is kielégíteni. De miképpen? Hát kérem, vegyük azt, hogy az Európai Unió területén több, mint félmillió magyar állampolgár dolgozik, rendszerint nagyon keményen, mint vendégmunkás – bizony, még a diplomásoknak is csak fizikai munka jut sokszor. Ez még nem lenne olyan nagy baj, hiszen a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő államokban minden munkát szépen megfizetnek, a mi vendégmunkásaink is sok pénzt tesznek félre, küldenek haza. Csakhogy a nemzetközi helyzet fokozódik.
A Brexittel induló őrület terjedni látszik Európában, a brit szigeteken most sem lehet biztosan tudni, maradhatnak-e az eddig ott munkát vállalók, de hogy újabb vendégmunkásokat nem fogadnak, az már biztos. Illetve Skóciában és Írországban maradhatnak, Angliában és Walesben nem tudni még. Ausztria csökkenti a vendégmunkásoknak járó családi támogatások összegét, egészen pontosan a magyar támogatás mértékére. Mint az MTI írja:..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.