Szerző: Sztárklikk
2017.03.21.
Amikor meghívást kaptam az előadásra több okból is elfogadtam, egyrészt kíváncsi voltam fiatalkorom egyik nagy nevettetőjére, a "Bandóra", másrészt kíváncsi voltam Nagy Bandó Andrásra az íróra, az emberre.
Az előadás melynek a címe - Két óra múlt hetvennel - természetesen teltházas volt, magam egy pótszéken "szorongtam" végig a műsort, bár ez a "szorongtam" csak az én szójátékom, mert szorongásról szó sem volt!
Milyen volt 2017 Nagybandójával szembesülni? Mellbeverő!
Nagy Bandó Andrással, a kisemberrel, az egykori nyolcvanas évek panelprolijának körülírójával, a nagy szójátékossal könnyen lehet azonosulni, én vagyok ő. Az ő hetven évének keserűsége, vidámsága, az én keserűségem, vidámságom, még ha csak ötven is az a hetven.
Nagy Bandó András nem az olcsó poénok embere, nem trágársággal, durvasággal akar hatni a nézőire, Nagy Bandó tanítani szeretne. Nem lehet rá beülni úgy, hogy háhá, majd röhögünk egy jót, nem a céltalan humor embere ő, rá figyelni kell, rá oda kell figyelni!
"Látod arra azt a nagy sötétséget? Na, azok már x város fényei!" - erre a poénjára cirka 35 év távlatából is emlékszem, arra már ugyan nem, hogy melyik városról volt szó, sőt magára a valamikori kabaré számra sem, csak erre a két mondatra, meg arra, hogy kötelességszerűen nevettünk Bandón, mert ez a mondat humorosnak tűnt, csak később kezdett el gondolkozni az értelmén az ember és akkor már nem nevetni volt kedve, de az még a szocializmus volt és akkor valahogy könnyebben nevettünk magunkon is.
Kinek érdemes elmenni Nagy Bandó András előadásaira?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.