Szerző: Makrai Kata
2017.03.08.
Közösségben, társadalomban élő egyénekként mindannyian számos sémával rendelkezünk, melyek sok szempontból adaptívak. Többek között segítenek számunkra a világban való eligazodásban, a társas érintkezések zavartalan lefolytatásában, élethelyzetek értelmezésében, összességében abban, hogy korlátozott kognitív kapacitásunkat megfelelően ki tudjuk használni. Kognitív fösvényként más emberek megismerésénél is igyekszünk kategóriákban gondolkodni, csoportokat létrehozni, és az egyént, mint csoportja bárkivel felcserélhető tagját értelmezni, ezáltal megfosztva őt individuumként való létezésétől (Fiske, 2006). Ez a kategorizáció adja a táptalaját a sztereotípiák, előítéletek, valamint a diszkrimináció megszületésének, és mint társadalmi lények mi, pedagógusok is hasonló mintázatok mentén gondolkodunk diákjainkról. Ezért lehet az is, amit Szentesi Balázs egy általa megvizsgált elsősorban roma/cigány gyermekek számára szervezett iskolán kívüli oktatási program tapasztalataiból leszűrt, hogy a nevelők „többnyire az olyan megnyilvánulásokat, amelyek nem részei a magyar életformának, a lemaradás okaiként azonosítják, negatívan értékelik és a (…) «hibás szocializáció» eredményének vagy a «szocializáció hiányának» tulajdonítják.” (Szentesi, é. n.). Ezek a téves oktulajdonítások pedig negatívan befolyásolják a gyermekek iskolai előmenetelét például a rejtett tantervek vagy a Pygmalion-effektus által.
A fenti gondolatokból indultam ki, amikor a cikkben bemutatásra kerülő kutatást elkezdtem. Szerettem volna feltárni, hogy milyen mintázatok mentén zajlik a gyermekek szocializációja az általam vizsgált roma/cigány közösségben nem titkoltan a már említett sztereotípiák megcáfolásának céljával. Kutatásom elméleti keretét alapvetően két téma köré csoportosuló szakirodalom határozta meg. Egyrészt felhasználtam a szocializáció kérdéskörével különböző kultúrákban foglalkozó elméleteket, mint Cavalli-Sforza kulturális transzmisszió fogalmát, Whiting és Whiting pszichokulturális modelljét és hat kultúrára kiterjedő vizsgálatát, Bronfenbrenner ökológiai rendszerét, Super és Harkness fejlődési fülke elméletét, Rogoff családokban és közösségekben történő gyermeknevelésre vonatkozó kutatási tapasztalatait, a levine-i szülői gyermeknevelési célok három szintjét, illetve Kagitcibasi családmodelljeit. Másrészt döntően antropológiai vagy azzal érintkező kutatások eredményeit használtam fel a szocializációs útvonalak bemutatására a cigány családokban. Munkámban ezek alapján építettem Kemény, Janky és Lengyel 1971 és 2003 között végzett országos reprezentatív felmérésének bizonyos eredményeire, Boreczky Ágnes 2005 és 2009 között végzett cigány családok változásait vizsgáló kutatásaira, Formoso Canness-Grasse vidékén szintó közösségben, Horváth Kata egy bükkalji falu cigány asszonyai között, Károlyi Júlia Északkelet-Magyarországon egy cigány családban, Békési Ágnes Budapesten, illetve Hajdú-Bihar megyében romungró csoportokban, valamint Bakó Boglárka Csobánkán szintén romungró csoportban végzett kutatási eredményeire.
Az adatfelvételre 2015 tavasza és 2016 tavasza közt került sor a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajókaza községben. Mind a megye, mind a település, mind interjúalanyaim súlyos anyagi problémákkal küzdenek. Általános jelenség a munkanélküliség. Mintámba hat édesanya került, akikhez egy közvetítő személy révén jutottam el. Mind a hatan romának vallják magukat. 35 és 52 év közöttiek, legalább egy gyermekük a Dr. Ámbédkar Iskola tanulója, ami miatt több szempontból szűrt mintáról beszélhetünk.
Interjúkérdéseim alapvetően hét témakör köré csoportosultak: a gyermekkor definíciója; gyermekvállalással, szüléssel kapcsolatos elképzelések; gyermekgondozásra vonatkozó szokások; a gyermek intézményes ellátásával, valamint iskoláztatásával, jövőben való boldogulásával kapcsolatos elvárások, remények; a gyermekek tevékenységrendszere; a nemi szerepek különbözőségei gyermekkorban. A következőkben e témakörök mentén igyekszem bemutatni kutatásom eredményeit:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.