Szerző: Föld S. Péter
2017.03.10.
Rendőr akar lenni, orvos, mozdonyvezető.
Később költő, gyógyító, tanár.
Futballista, úszóbajnok, bokszoló.
Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.
Felfedező akar lenni az ember gyerekként. Magas hegyeket meghódítani, mások által még nem látott mélységekbe merülni. Felfedezni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét. Új, minden eddiginél okosabb telefont kitalálni. Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.
Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni: A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj... A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvként Radnótit idézni: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország...
Színpadon állni és százezreknek, millióknak énekelni: I can’t get no Satisfaction! Nemzedékek himnuszát előadni magyarul: Ha én rózsa volnék...
Eljátszani, Anna Kareninát, Lear királyt.
Eljátszani, Anna Kareninát, Lear királyt.
Senki sem úgy képzeli gyerekként, hogy felnőve csúnya, gonosz ember lesz belőle. Olyan, aki lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát
Egyetlen gyereknek sem jut az eszébe, hogyha nem vigyáz, valami kisdiktátor lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.