Szerző: Amerikai Népszava
2017.03.17.
Érzékelhetően fagyos, de visszafogott légkörben zajlott Trump és Merkel kancellár fehér házi találkozója. A sajtótájékoztatón előadott nyilatkozatok is homlokegyenest ellentétes véleményeket tartalmaztak, mindkét irányból burkolt, egyértelmű üzeneteket fogalmaztak meg.
Egyedül a NATO védelmi kiadások növelésében volt egyetértés, miután Németország ezt korábban is sürgette, és egyetértett a 2014-es NATO-csúcsértekezleten megfogalmazott céllal, hogy 2024-ig valamennyi tagállam a GDP (bruttó hazai össztermék) két százalékát védelmi kiadásokra fordítsa. Angela Merkel a német védelmi kiadások növelését ígérte a NATO-nak.
Önmagában a tény, hogy Trump fontosnak tartotta kijelenteni, hogy “Amerika változatlanul támogatja a NATO-t”, azt jelzi, hogy ez cseppet sem természetes, és nem biztos, hogy a jelenlegi amerikai vezetés alatt mindig így lesz. Ilyen abszurdot a legvadabb képzelőerővel bíró forgatókönyvírók sem tudnának kitalálni, hogy Amerika könnyen a NATO ellensége lehet.
Trump mindenesetre nem úgy találkozott Merkellel, mint egy szövetséges jóbarát, inkább mint egy ellenséggel. A felszín alatt súlyos törésvonalak húzódnak, amelyek a tájékoztatón elmondott nyilatkozatokból is kitűntek. Trump tovább hazudozik a határvédelemről és a terrorizmus összefüggéseiről, miközben amögött kizárólag rasszista indulatok és xenofóbia áll. A menekültekről nem hajlandó tudomást venni, és minden muszlimot a terrorizmussal azonosítja.
Kijelentette, hogy “a bevándorlás nem jog, az állampolgárok biztonsága az első”, ami szintén nem igaz, mert egyelőre Amerikában is törvények szabályozzák a bevándorláshoz való JOGOT. Trump azonban semmiféle jogot nem ismer el, kizárólag a saját akaratát, ami egyelőre fennakad az amerikai jogállam bíróságain. A szövetségi bírók döntései éppen azt bizonyítják, hogy a beutazás és a bevándorlás is jog, amit Trump akar, az az önkény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.