MÁRCIUS 18.: A SZETA ADOMÁNYGYŰJTŐ FELHÍVÁST TESZ KÖZZÉ (1980)

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2017.03.18.

„A magyarországi szegények helyzete mindmáig megoldatlan, az ország gazdasági állapotának romlásával az ő körülményeik is tovább romlanak.” Történelmünk során számtalanszor megfogalmazható lett volna ez a mondat. Csakhogy ez 1980-ban íródott, amikor szegények papíron egyáltalán nem léteztek. A pártállamtól független civil szervezet alapítása önmagában is kesztyűt dobott a hatalomnak. De a SZETA más módon is provokálta a rezsimet, amikor természetesnek és tartalommal bírónak tekintett olyan fogalmakat, mint szabadság, emberi méltóság és szolidaritás.

A Szegényeket Támogató Alapot néhány „másként gondolkodó értelmiségi” kezdte el szervezni 1979 késő őszén. Az alapító tagok az alábbi személyek voltak: Havas Gábor, Iványi Gábor, Lengyel Gabriella, Matolay Magdolna, Nagy W. András, Nagy Bálint, Pik Katalin és Solt Ottilia. Rajtuk kívül számos más aktivista is hosszabb-rövidebb ideig részt vett a munkában. Mivel az államszocialista rendszeren belüli szegénység a Kádári-érában tabutéma volt, és a hatóságok várhatóan korlátozták volna a SZETA tevékenységét, az alapítók úgy határoztak, meg se kísérelik a legális egyesületté alakulást.

Az alapkoncepció szerint a SZETA egy spontán civil szerveződés volt, amely rászoruló, az állami gondoskodásból kiszoruló családokat segített. Ismerős és ismeretlen támogatókon keresztül elsősorban pénzt és ruhát gyűjtöttek. (Mai képünkön Solt Ottilia és élettársa, Nagy W. András látható.) Az adományokat közvetlenül a családoknak osztottak ki. A segélyezésen kívül a tagok önkéntes alapon szociális munkát is végeztek: kérvényeket írtak, jogsegélyhez juttatták a gyakran írástudatlan ügyfeleiket. A pénzgyűjtést az alapításkor megkezdték, az első segélyeket 1979 decemberében küldték el. A segélyezetteket a SZETA tagjai saját szociológiai terepmunkájuk során megismert rászoruló – főként roma – családokból választották ki...

ITT OLVASHATÓ