- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.03.09.
Kedves Viktor!
Ne haragudj, amiért ritkábban jelentkezem, de itt a tavasz és ilyenkor sok a munka a kertben. Most esik az eső, így van egy kis időm, írok is mindjárt. Először is meg szeretnélek nyugtatni, hogy ne aggódj értünk. Mi itt a faluban nagyon jól vagyunk. Mióta kiléptünk belőled, azóta jól mennek a dolgaink, nincs okom panaszra. Szépen fejlődik a falu. Már este is van világítás, mióta sikerült lecserélnünk a lámpákat, amiket a Ráhel lányod férje sózott ránk. Tudod, azokkal legfeljebb csak sötétíteni lehetett. Pezseg az élet a faluban, van már könyvtárunk, mozink, rendbe raktuk a művelődési házat és járhatóak az utak is. Valahogy mindenre futja, mióta nem vagyunk veletek közös kasszán. Főleg, hogy nem a szomszédod építkezik nálunk, hanem olyan vállalkozók, akik becsülettel megcsinálják a munkát, mégpedig normális áron. Szóval mi jól vagyunk, őrizzük is a falu határát, nehogy beszivárogjatok valahogy.
És ti hogy vagytok, drága barátom? Olvasom az interneten, hogy kitört a háború és mindenki, de tényleg mindenki megtámadott benneteket. Nagyon pocsék lehet feszt harcolni. Bár nekem úgy dereng, hogy te ezt élvezed. Hát igen, már gyerekkorodban is szerettél hadvezér lenni a libalegelőn. Emlékszem, hogy mindig elbújtál egy bokorba, kilested, ameddig arra jön valaki, előugrottál és elkezdtél ordítani, hogy megtámadtak. Rá is faragtál aztán, mert már annyira teli volt a puttonya mindenkinek a visításoddal, hogy egyszer, amikor tényleg megtámadott egy csapat lúd, hiába ordítottál, senki nem ment segíteni. Jól össze is csipkedtek. Mondta is a tanítónő, hogy ez most olyan volt, mint amikor a fiú mindig farkast kiáltott, de ezt azóta sem értem. Mifelénk nem is élnek farkasok. Csak libák, meg marhák. Igaz, tyúkok és disznók is, de farkas az egy darab sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.