Szerző: Bokros Lajos
2017.03.08.
Trump amerikai elnök már választási kampányában rendszeresen azzal tüzelte ellenség azonosítására fogékony hallgatóságát, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja nemzeti valutája, a renminbi jüan árfolyamát, amivel egyoldalú kereskedelmi előnyökre tesz szert és kárt okoz az amerikai gazdaságnak, amerikai munkavállalók millióinak. Hivatalba lépése óta ezt a vádat kiterjesztette Németországra is. Ez új távlatot adott a valutaháború híveinek. Félretéve azt az egyébként fontos kérdést, hogy kinek használ (cui prodest? – szerzői jog: Lucius Annaeus Seneca) az ellenségkeresés tőről metszett populista taktikája, érdemes szigorú közgazdasági elemzés alapján pontosan megvizsgálni, vajon tényszerűen igaza van-e az amerikai elnöknek.
A hatalom mágnesként vonzza a „szakértő” értelmiség lakáj elemeit: Trump környezetében már a választási kampány idején megjelent az önjelölt sarlatán. („charlatan” spanyol szófordulat = „túlbeszélő”, aki mindig mindent jobban tud). Ilyen személy többek között Peter Navarro, kaliforniai egyetemi tanár, az elnök által újonnan létrehozott Nemzeti Kereskedelmi Tanács (National Trade Council) vezetője. Navarro régóta az Egyesült Államok halálos ellenségeként tekint Kínára, elsősorban gazdasági szempontból. 2011-ben kiadott könyvének hosszú címe mindennél beszédesebb: Halál Kína által: Szembeszállni a sárkánnyal – globális felhívás a cselekvésre (Death by China: Confronting the Dragon – A Global Call to Action)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.