Szerző: Amerikai Népszava
2017.03.25.
De a magyaroknak ennyi is elég, ahogy Orbánnak is, hiszen amikor a futballválogatottnak szurkol minden magyar, akkor elfelejti, hogy ez kinek a csapata, vajon ki sajátította ki sok mással a magyar futballt is. Orbánnak az is siker, ha szerencsés a sorsolás, és Ronaldóval sorsolják össze Kalmárt, mert a magyar válogatott találkozása olyan futballistákkal, akiket ők is és a NER lakói is csak tévében láthatnak, siker. Olyan, mintha mi is olyanok lennénk.
Sajnos, Orbán Viktor kedvenc papja, Németh Sándor nem küldött elég futballista angyalt a pályára, a 85. percben pedig a démonoktól megszállt szövetségi kapitány (német, nincs mit csodálkozni) le is cserélte Gerát, az Úr játékosát, és ezzel végképp megpecsételte csapata sorsát. De egy csapatról és az országról is mindent elmond az, hogy egy olyan ember lehet a csapatkapitánya, aki pályája csúcsán sport helyett a pénzt választotta és azóta is a pénzt hajkurássza.
Dzsudzsák korosztályában a magyar futball legnagyobb tehetsége volt, amikor elment egy orosz maffiózó csapatába Oroszországba, ahelyett, hogy egy európai bajnokságban játszott volna, és futballista karriert épít. Ezt a palit attól kezdve már el kellett volna felejteni, soha többé nem léphetett volna válogatottként a pályára, mert ő nem egy sportoló. Most éppen valami arab csapatban játszik, keresi a pénzt, és gyalázat nézni is azt, amikor ez az ember futballistákkal találkozik. Siralmas. Tragikus történet, de inkább tragikomikus. És szégyen.
Orbán csapata, persze, nem ezért játszik egy osztállyal alacsonyabb színvonalon. Hanem azért, mert a magyar futball tönkrement már évtizedekkel korábban, és amikor tehetségei és kiváló játékosai voltak, mint Törőcsik, Nyilasi, Détári és mások, akkor sem volt normális környezet, amely profi alapokra helyezte volna a legnépszerűbb magyar sportágat. Orbán a foci államosításával pedig megadta a kegyelemdöfést neki...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.