Szerző: Gusztos István
2017.03.13.
Valami egészen fölháborító, amit a bűnszervezet vezetői és papagájaik összehordtak a ma lezárult kampányban. Két dolog különösen ijesztő ebben: az ilyen hecckampányok logikája, hogy egyre mélyebbre kell süllyedni az aljasság mocsarába, egyre vadabbul kell gyalázkodni, hogy a hívek harci kedve a bűnszervezet által megkívánt hőfokot elérje. A másik félelmetes jelenség: a „demokratikus ellenzék” – legalábbis pártszinten – gyakorlatilag nem reagált a folyamatos sorosozó zsidózásra. Kivételt csupán Bokros Lajos jelentett, aki Majtényihoz írott nyílt levelében pontosan minősített:
Ezer decibellel harsog az útszéli, nem igazán burkoltan náci ihletésű kampány, a sorosozás és a hazaárulózás.
Még a szavazás napján is gátlástalanul ocsmánykodott a hatalom: a – valamennyiünk szégyenére kormánypárti – lap „politológusának” írása így végződik:
Befejezésül, a tréfa kedvéért hadd adjak egy jó tanácsot Soros Györgynek: jobban tenné, ha nem strómanokat küldene rá az elnökválasztásra, hanem maga indulna az elnöki pozícióért Magyarországon, sőt, pártot is alakíthatna és indulhatna a választásokon, tervbe véve egy Soros-kormány megalakítását. Ez lenne a részéről tisztességes és fair, s nem a sunnyogás. Egyébként attól félek, hogy a pártja a választásokon nem érné el az állami támogatáshoz szükséges egy százalékot sem, mert jómagam abszolút bízom az emberek józan ítélőképességében. Soros György pártja így, állami támogatás híján, bizonyára összeroppanna anyagilag és lehajtott fejjel elhagyná az országot.
S ekkor, az 1956-os „ruszkik, haza!” mintájára, kiálthatnánk, hogy: „Soros, haza!” Utána azonban meghökkenve saját felkiáltásunkon, meg kellene kérdeznünk: de hova haza?
A Fidesz ügyeletes főpapagája pedig a közpénzből működtetett, ám fideszesített „köztévéjükben” adta elő a kötelező aljasságot, ezredszer is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.