Szerző: Lendvai Ildikó
2017.03.11.
A főpróbán ugyanaz a szöveg, a jelmez, a beállítások, mint majd az előadásokon, de még utoljára lehet kísérletezni, egy-egy poénnál, merészebb gesztusnál kifelé sandítani: elmegy-e, lehet-e használni a nagyobb közönség előtt is, vagy ez már túlzás, és még a végén leparancsolnak a sínpadról.
Az elmúlt napokban Orbánt kétszer is láttam főpróba-helyzetben. Az elsőn az "etnikai homogenitást" próbálta ki, ez nem jött be. Egy olyan országban, ahol a legszeretettebb költő apját Petrovicsnak, anyját Hrúznak hívták, ezt azért nem veszik be. A színtársulat gyorsan retirált: a főszereplő bonviván nem azt mondta, nem úgy mondta, nem úgy értette.
A másik főpróba helyszíne a határvadászok avatása volt. Itt azt kellett kipróbálni, lehet-e az "emberi jogok" fogalmát szitokszóvá változtatni, ahogy ez már sikerült a (politikailag) "korrekt", "liberális" (szabadelvű) és "civil" szavakkal is. Nem kell nekünk az "emberi jogi szépelgő handabanda", látta el a biztonság kedvéért becsmérlő jelzőkkel a terminust a mi kis színházunk sztárja. Mi a "saját magyar életünket" akarjuk élni, mondta, amelyben ugyebár nincs helye ennek a nemzetidegen, mesterkélt, szépelgő izének. Mármint az emberi jogoknak.
Ha erre nem szisszennek fel a főpróbán, akkor polgárjogot nyer: megérhet sok igazi nagy előadást is. És akkor majd ki lehet röhögni, le lehet legyinteni azokat, akik emberi jogokra hivatkoznak a lejárató kampányokkal, szegények, nők, közmunkások, öregek, betegek megalázásával, gyerekek tudatlanságban tartásával szemben. Mit handabandáznak?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.