Szerző: L. Ritók Nóra
2017.03.18.
Az világosan látszik, hogy amikre eddig költöttek, azok tartós és tömeges változást nem hoztak. Hiszen hiába szerveznek új és új számítástechnikai tanfolyamokat a „digitális szakadék” csökkentésére, ha van egy másik szakadék, az alapkészségek területén. Aki nem tud megfelelően írni, olvasni, nem tudja értelmezni a szövegeket, az nem tudja úgy használni a számítógépet, hogy abból számára előremutató változás legyen. És a többi sem hoz változást az élethelyzetükben. Ahol a mobilitás nem értelmezhető, ott hiába végez pékként valaki a tanfolyamon, ha a környékén nincs olyan pékség, ahova felvehetnék. (Azt már nem is említem, hogy ugyanazért a képesítésért tanul évekig egy fiatal, amit pár hónap alatt megszereznek ugyanabban a szakképző iskolában az OKJ képzésbe bevont közmunkások. Ez aztán remekül motiválja a bennmaradásra a gyerekeket…. ) Vagy, mit kezd a mobilitásra szintén képtelen SNI fiatal lány a targoncavezetői képesítéssel, egy olyan faluban, ahol sose láttam targoncát… Szóval, nem véletlen, hogy tömeges változás nincs.
Összeszedtem, mi, hogyan, milyen beavatkozási pontokkal haladunk a munkavállalói kompetenciák fejlesztésében. Korántsem annyi pénzből persze, mint amit az állam erre a mi működési területünkön is fordít.
A fő célunk mindig kettős volt: egyrészt a mobilitás fejlesztése, másrészt a helyben maradók munkavállalói képességeinek fejlesztése. Mindkettőre jellemző a fokozatosság, a belső késztetés kialakítása, és a hiányzó tudások pótlása is. Egy-egy területre csak annyit fordítunk, ami fontos a következő lépcsőfok megtételéhez. És csak úgy, hogy azonnal terep, vagyis munkalehetőség is legyen a fejlesztett képességekhez. Mert a nélkül értelmetlen minden. Ha nincs, ahol kamatoztathatja a tudását, csak pénzkidobás, időtöltés volt az egész.
Volt nekünk is alapkészség megerősítésére irányuló tanfolyamunk. Itt a cél az volt, hogy egy minimális adminisztráció vezetésére képesek legyenek, hogy el tudjanak olvasni egy hivatalos levelet, és legalább annyit értsenek meg belőle, hogy fontos, és oda kell vinni ahhoz, aki jobban ért hozzá. Persze ebben is különféle képességekkel voltak jelen. Eddig jutottunk mondjuk az írni-olvasni nem tudókkal, vagy a funkcionális analfabétákkal. Akinél volt alap, ott lehetett nagyobbat lépni. Most két munkatársunk jár esti középiskolába, az érettségi megszerzéséért. Mert ők többet értettek meg a bepótolt tudásból, és kialakult bennük a motiváció is.
Alapvető számítástechnikai ismereteket is adtunk át. Itt leginkább az volt a célunk, hogy értsék az internethasználat fontosságát és veszélyeit is, mivel a telefonokkal elért közösségi oldalakon, főleg a gyerekeik, egy olyan digitális térbe kerültek, amire a szülőknek nem volt rálátásuk. A digitális kommunikáció megértetése, használata, és a keresőprogramok voltak az átadandó ismeretek. Ma már külön facebook csoportja van a helyi asszonyközösségnek, ahová nemcsak mi, hanem ők is töltenek fel bejegyzéseket, fotókat, tesznek megosztásokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.