Szerző: OrianaF
2017.03.24.
...Áder, ha magát az elődjéhez, Schmitt Pálhoz hasonlítja (aki szám szerint nulla, azaz 0 törvényt küldött vissza a parlamentnek vagy az Alkotmánybíróságnak normakontrollra), talán úgy érezheti, hogy újabb 5 évre képes lesz arra, hogy ö legyen a fékek és egyensúlyok rendszerének a legfőbb őre. Ezt a képet azonban árnyalja, hogy az előző 5 évben legtöbbször a politikai vétó jogával élt, amely valójában leginkább arra jó, hogy késleltesse egy törvény hatályba lépését, hiszen miután a parlament „megfontolta” a köztársasági elnök aggályait, a legtöbb esetben valamilyen tessék-lássék módosítással újra elfogadja azt, és már hatályba is léphet.
Ezzel szemben erősebb az alkotmányossági vétó, amely az Alkotmánybíróság elé utalja a törvényt, és itt megvitatják, hogy annak tartalma nem áll-e ellentétes viszonyban az Alaptörvénnyel. Ha így van, egyszerűen megsemmisítik azt. Áder János eddig mindössze háromszor élt ezzel a lehetőséggel, pedig többször is lett volna rá alkalma. Jöjjön most egy lista eddigi ténykedéseiről.
A menekültválság kapcsán is megfogalmazott a kormányétól eltérő véleményt, és Orbánékkal szemben európai megoldást sürgetett, ugyanakkor elutasította a kvótarendszert. Aggályai ellenére a határzárról szóló törvénytervezet azonban úgy ment át rajta, mint kés a vajon, nem élt a politikai vétó lehetőségével.
Paks II. esetében szintén elmaradt még a politikai vétó is, pedig ahogy korábban mi is írtuk, vannak alkotmányos aggályok a törvénnyel kapcsolatban. Érvelése ennyiben merült ki: „Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása”. A törvényt elfogadták, a szerződéseket pedig harminc évre titkosították.
Aláírta az Alkotmány negyedik módosítását is, pedig az megsemmisítette a család fogalmát, lehetővé tette a hajléktalanok szankcionálását, és korlátozta a választásokat megelőző közvélemény-kutatások végzésének és publikálásának lehetőségét.
Különösen pikáns eset volt, amikor az államfő annak ellenére, hogy a környezetvédelem harcosának nevezte magát, aláírta a napelemek környezetvédelmi adóval való terhelését. Később azzal próbálta tisztázni magát, hogy a salátatörvényben ez a tétel elkerülte a figyelmét, ám alapvetően rossz döntésnek tartja a napelem megadóztatását.
Hiába fogalmazta meg a bírói kar alkotmányossági aggályait a kényszernyugdíjazással kapcsolatban, aláírta a törvényt, és még az Ab határozatát sem várta meg. Kár, ugyanis az Alkotmánybíróság később elkaszálta a törvényt, és kötelezte őt, hogy a korábbi szolgálati helyükre ismét kinevezze a pert nyert bírákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.