JUHÁSZ A PÓLUSON

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.03.28.

Aki még emlékszik a 2012-es nagy ellenzéki nekiugrásra, annak ismerős lehet az a sajátos szövetséges-keresési stratégia, amit a Milla akkori arca hirdetett meg. S ami idén is visszaköszönt már a Momentum esetében. Az, hogy nem a pozitív üzenetek mentén születő kompromisszumban, hanem az ellenfél, illetve ellenségkeresésben gondolták megtalálni a kormányváltás nyerő leosztását. Az eredményt ismerjük. A tanulásra vonatkozó közmondást is.

Azt, amelyik szerint a bölcs a más kárán tanul. A hülye pedig a sajátján sem. Annak idején ugyebár Juhász Péter eleve elrendelten ecsetelte, hogy Gyurcsánnyal ő márpedig soha. Valamint a DK-val sem. Ezzel elérve, hogy a választási hajrára ráfordulva sem lehetett valós ellenzéki összefogásról, programegyeztetésről beszélni. 2014-ben nem véletlenül bukott akkorát a két vezérfejjel fejnehézzé tett, de pozitív programüzeneteket alig felmutató ellenzék, mint a nagykabát. Mert egy másik közmondás is ismert arra nézve, hogy az iszapbirkózásnak mi értelme van olyanokkal, akik a dagonya bennszülöttei. Az ellenségkép-gyártásban professzionális Orbán-csapattal pusztán ugyanezt felmutatni ostobaság. A Fidesznek ez kérem a terepe.

Őket megverni ugyanezzel elég bajos. Különösen akkor, ha a meg nem alkuvást ismerő mutogatás nem is annyira a Fidesz irányába hat, mint egymásra. Bőszen definiálva, hogy az egyik statisztikai hibahatár miért nem tárgyal a másik statisztikai hibahatár nevében a harmadikkal. S ezen az sem sokat változtat, ha látszólag túl van egy szervezet a hibahatár-szinten. A mutogatás, a kompromisszum-készség hiánya, a betonfejű elzárkózás inkább viszi a szavazókat, mint hozza. Amin az sem segít, ha egyik sem következik be. Azáltal, hogy a választók inkább otthon maradnak...

ITT OLVASHATÓ