JELENTÉS AZ ISMERETLEN HŐSÖKRŐL, AKIK DARABONKÉNT 17 FORINTÉRT ELLENŐRIZTÉK AZ OLIMPIAI NÉPSZAVAZÁS ALÁÍRÁSAIT, PEDIG NEM VOLT SEMMI ÉRTELME

444.HU
Szerző: Szily László
2017.03.03.

Jattoltunk Papp Gergő Momentum-szóvivővel, bementünk a Városháza kapuján, felmásztunk az emeletre, benyitottunk egy osztályterem méretű szobába, és olyan perverz jelenet tárult elém, ami keményebb volt, mint a bürokrata csoportszex: egyszerre negyven közalkalmazott játszotta a „csináljunk úgy, mintha ez egy normális ország lenne” játékot. Nem, nem Mészáros Lőrincnek kötöttek meleg takarót a fogdára, hanem lelkesen számolták a Momentum és a később csatlakozók által gyűjtött, olimpiai népszavazást követelő aláírásokat.

Normális esetben egyszerűen izgalmas dolog lett volna megnézni, hogy állnak és hogyan számolnak, hiszen ha összejön a szükséges mennyiségű aláírás, jöhet az új magyar demokrácia történetének első budapesti népszavazása. Így viszont, hogy a főváros a kormány sugalmazására időközben visszavonta Budapest olimpiai pályázatát, bizarr hangulata lett az egésznek, hiszen a munkájuknak nem volt az égvilágon semmi értelme.

A jelenlévőket ez azonban egyáltalán nem akadályozta a lendületes munkában. A helyszín - a Városháza egyik tárgyalója - első blikkre pont úgy nézett ki, mint egy újság szerkesztősége, három kivétellel:

• A sűrűn egymás mellé állított íróasztaloknál 1-1 helyett 2-2 ember ült;
• hiányoztak az embermagasságú szemét-, enegiaitalosdoboz- és rothadóélelmiszer-halmok;
• és a vezető politikusok, illetve bulvárlaplakók falra ragasztott, rajzolt Hitler- és egyéb bajusszal és más kiegészítőkkel kidekorált fotói.

A húsz, e célra kölcsönkapott fekete laptop megjelenését viszont nagyban feldobták azok a kártyaolvasó terminálra emlékeztető kártyaolvasó terminálok, amik a választási rendszerbe való belépéshez kellettek.

Az önkéntesek tanulópárokban dolgoztak: az egyiküknél volt az alárásgyűjtő ív, amin egy vonalzó segítségével haladt lefelé sorról sorra, felolvasva a soros nevet, anyanevet és személyi azonosítót, miközben a másikuk a laptopon ellenőrizte, hogy az illető szerepel-e a budapesti választópolgárok jegyzékében, illetve hogy stimmelnek-e az adatai.

Meg nem tudom mondani, miért számítottam néma csendre, félhomályos helyiségre és egy rakás nénire. A szoba duruzsolt, mint egy minden hájjal megkent kommunikációs tanácsadó, normálisan ki volt világítva és nénik helyett mindkét nembeli, jellemzően inkább fiatal emberek dolgoztak benne. Ez mondjuk nem is volt meglepő annak fényében, hogy az önként jelentkezők, akik egy, a Városházán köröztetett hirdetményre jelentkeztek, azután ültek be ide minden délután 2-től este 8-ig számlálni, hogy előtte reggel 8-tól 2-ig rendesen dolgoztak a szokásos beosztásukban. Ezt a tempót a szélsőséges időbeosztás miatt nyilván jobban bírja egy még nem családos ember.

Az extra munkáért nyilván extra pénz jár. Mint Megyesné Hermann Judit, az FVI helyettes vezetője elmesélte, ebben az esetben ellenőrzött aláírásonként 17 forint a tanulópárok mindkét tagjának.

Ez a csütörtök a számlálás nyolcadik napja volt. Mivel az eredményeket felkasírozták a falra, gyorsan át lehetett látni, hogy az önkéntesek teljesítménye idővel nemhogy csökkent volna, de a borzalmasan monoton feladat ellenére szépen megnőtt inkább...

ITT OLVASHATÓ