Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.03.14.
Múlt héten lényegében rábólintott az Európai Bizottság a paksi atomerőmű bővítésére, amikor jóváhagyták, hogy állami támogatást kapjon a projekt. A Bizottság korábban számos aggályt fogalmazott meg, ám úgy tűnik, a politikai érdekek immár erősebbek a jogi érveknél. Jávor Benedekkel, a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjével Paks II. lehetséges következményeiről, alternatívákról és a népszavazás esélyeiről is beszélgettünk.
Meglepetés volt, hogy az Európai Bizottság zöld utat adott a paksi projektnek?
Jávor Benedek: Nyár óta lehetett tudni, hogy ez lesz a végkimenetele a tárgyalásnak, és bár szó volt róla, hogy a Bizottság korábban előáll ezzel a döntéssel, végül ez csak most történt meg.
Korábban azért voltak aggályaik…
J. B.: Abban az értelemben érdekes ez a döntés, hogy a Bizottság 2015 novemberében elég kemény álláspontról indult el. Egységében érdemes nézni ebből a szempontból az egész projektet. Mind a tender elmaradása miatt elindított kötelezettségszegési-eljárás, mind az állami támogatásra vonatkozó vizsgálat határozottan jelezte, hogy szigorúan alkalmazni kellett volna az európai – pl. közbeszerzési – szabályokat. Ez nem történt meg, ami sérti az uniós jogot.
És most hogy látják a helyzetet?
J. B.: A kiindulási ponthoz képest a tender kérdésében homlokegyenest az ellenkezőjét mondta ki a Bizottság, mint amivel elindult. Tulajdonképpen azt, hogy az európai közbeszerzési szabályok alkalmazására ebben az esetben nem volt szükség, illetve a közbeszerzési szabályban lévő kivételek alkalmazhatóak voltak a paksi bővítés ügyében. Az állami támogatással kapcsolatban fenntartották az álláspontjukat annak meglétéről, de azok a feltételek, amiket szabtak, közepesen tekinthetőek keménynek. Nem is a tartalmukat illetően, hanem hogy valójában ezeknek a feltételeknek az alkalmazására Paks II. üzembe helyezése után kell sort keríteni, vagyis legkorábban 2026 környékén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.