Szerző: Határátkelő
2017.03.21.
“Nemrég olvastam az interneten egy összeállítást, melyet - állítólag - külföldön élő magyarok visszajelzései alapján állítottak össze arról, hogy mi hiányzik nekik leginkább külföldön.
Őszintén szólva nem igazán tudok azonosulni ezzel a listával, nekem olyan, mintha egy külföldi turista vetette volna papírra. A lista röviden: fürdők, magyar vendéglátás, paprika, nincs tabu téma, pálinka, magyar kolbász és liberális hozzáállás.
Ami nekem leginkább hiányzik, az valami egészen más. A családot, az évtizedes barátságokat semmivel sem lehet pótolni. Azokat a beszélgetéseket, amikor a másik fél hallgatásából is tudod, hogy éppen mire gondol, vagy épp mit szándékozik mondani.
Amikor egy szó nemcsak egy puszta szó a beszélgetésben, hanem közös történeteket idéz fel. Amikor gyakran elég csak utalni valamire, a másik fél pontosan érti, hogy miről van szó.
Amikor ha azt hallod, tanár, nem csupán a tanári szakmára, hanem a teljes oktatási rendszerre gondolsz, annak tökéletlenségével, problémáival, a tanári szakma nem megfelelő megbecsülésével és alulfizetettségével együtt - és folytathatnám a sort.
Ahhoz, hogy egy kicsit is hasonló szintre eljuss egy idegen országban, nagyfokú nyitottságra, érdeklődésre van szükség.
Itt Svájcban is téma mostanában a “haza” fogalma, talán éppen amiatt a jelenség miatt, hogy sokan kénytelenek gazdasági okokból, vagy háborús fenyegetettség miatt elhagyni a hazájukat és máshol új életet kezdeni. Lehet-e új életet kezdeni és nem visszavágyni, befogad-e minket az új ország és új hazánknak akarjuk-e nevezni az új országot?
Mint a legtöbb dolognál, itt is kettőn áll a vásár. A lenzburgi Stapferhaus most, márciusban nyíló kiállításán választ kaphatunk néhány kérdésünkre ebben a témában.
Talán érdemes megnézni, hogy a Svájcban megkérdezettek számára mit jelent a haza.
95% - emberek
94% - táj
91% - hagyományok, szokások
78% - nyelv (kantononként, településenként eltérő a dialektus!)
67% - egy hely a térképen
66% - közösségek, egyesületek
32% - hit
Én leginkább Lukas Steingruber, svájci tájépítész gondolatával tudok azonosulni. Számára a haza nem egy hely, hanem egy érzés.
Nézzük akkor meg, hogy mik azok a dolgok, amiktől én otthon, de legalábbis otthonosan érzem magam Svájcban! Természetesen alapvetően érdemes szimpatizálni az országgal és annak kultúrájával, szokásaival, ellenkező esetben nem tudnám elképzelni, hogy otthon érezzem magam benne. Szeretem a rendet és a kiszámíthatóságot, nem vagyok a kiskapukat kereső típus, ezért engem a svájci tökéletességre törekvés nem - mindig - feszélyez..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.